Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
738 PINTÉR ISTVÁN fenyegeti. Mindezért ellene vagyunk a magyar igazság 1938-as győzelmének, amely a valóságban történelmi vereség" — olvasható a „Revízió, de kinek a javára?" című cikkben.9 7 1939 tavaszán — Szántó Zoltán, a párt vezetője — Magyarország magatartását az adott történelmi események sorozatában úgy értékelte, hogy a „faltörő kos" szerepét tölti be mind Németországnak Közép-Európába való behatolásában, mind Olaszországnak a Balkánon való térnyerésében. A magyar kormánypolitika ezzel lényegében saját országa mozgásterének „teljes bekerítését" segítette elő. „A magyar kormány közreműködésével, a magyar revíziós politika felhasználásával a fasiszta támadók lépésről-lépésre megfosztják Magyarországot annak lehetőségétől is, hogy a fasiszta hódító támadása esetén támaszra, szövetségesre találjon Délkelet-Európában" — olvasható az Új Hang 1939. májusi számában. Az 1939. június 10-i, a KMP politikáját elemző határozat is úgy foglal állást, hogy Magyarország Hitler és Mussolini kezében eszköz „Dél- és Délkelet-Európa népeinek függetlensége ellen. Ezen túl a kapott területek ára volt az antikomintern-paktumhoz való csatlakozás, a Népszövetségből való kilépés, de legsúlyosabb ára lesz, hogy „a magyar népnek ágyútölte lékként" kell majd szolgálnia „a német fasizmus érdekeit".9 9 * A második világháború „váratlan" kirobbanása megdöbbentette a szervezett dolgozókat, mindenekelőtt a szociáldemokrata vezetést. Az 1939. kora nyári danzigi válság ugyan sejttette a veszély nagyságát, de a pártvezetés bízott a müncheni „alku" szilárdságában, valamint a nagyhatalmak — Anglia, Franciaország, illetve a Szovjetunió — között folyó tárgyalások Hitlert háborús terveitől való visszatartó erejében. A haladó világot teljesen Váratlanul ért szovjet-német megnemtámadási szerződés után az SZDP már sokkal sötétebben látta a helyzetet, bár még mindig bízott abban, hogy az újra kiéleződött lengyel-német konfliktusból nem lesz háború, főleg nem világháború. Tévedett. A szeptember 1-én kirobbant német-lengyel háború Anglia és Franciaország hadüzenetével világháborúvá szélesedett. A háború kirobbanásának oka heves vitát vátott ki a szociáldemokrata pártban. A vezetőség többsége és a tagság nagyobb része a szovjet-német megnemtámadási szerződésben látta annak legfőbb okát, és azzal magyarázta, hogy Hitler — megosztva ellenfeleit — vállalta a háború „kockázatát". Ezért — részben joggal — a vezetőség a szovjet kormányt tette felelőssé, míg mások, ugyancsak jogosan, a müncheni megegyezésben és az angol kormányfő magatartásában látták a történtek okát. Úgy vélték, hogy a Szovjetunió kényszerhelyzetben fogadta el a német ajánlatot. A Szovjetunió szerepének értékelésében még jobban kiélezte a véleményeltéréseket Lengyelország „felosztása", majd novemberben a szovjet-finn háború kirobbantása. Árulás-97 Lásd: Dokumentumok a forradalmi magyar munkásmozgalom történetéből 1935-1945. 196-198. o., és A magyar népfront története. Dokumentumok. 197. o. 98 U.o. 223-224. o. 99 U.o. 224-225. o.
