Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
728 PINTÉR ISTVÁN se érdekében tesz. Ezt Rónai Zoltán francia részről két szempontból is veszélyesnek látja. Egyrészt azért, mert növeli Mussolini tekintélyét a várható német-olasz megegyezés létrejöttében, amit egyelőre még Ausztria német „bekebelezésének" terve zavar, másrészt kétségeket támaszt a kisantant táborában. Rónai meggyőződése, hogy létrejön az olasz-német szövetség, ha pedig ez valóra válik, Európában „kész az új háborús blokk".6 5 Ehhez Buchinger figyelmeztetésként hozzátette: „akiknek meggyőződését Németországban és Németországon kívül nem Hitlerék diktálják, azok... azon a véleményen vannak, hogy a berlini térképkorrigálók már a második világháborút is elvesztették".66 1934-ben a Gömbös-kormány hivatalosan is felvette programjába a revíziót, ami a kisantant államaiban azonnal heves tiltakozást váltott ki. Sőt, támogatásukra ezen országokat meglátogatta Barthou francia külügyminiszter, és éleshangú beszédekben utasította vissza Gömbös politikáját, messzemenő támogatást ígérve a „megtámadott" államoknak, egyben kijelentve, hogy a békeszerződésben kapott területek az adott országokat jog szerint és történetileg is megillették. Ennek nyomán a magyar parlamentben és azon kívül is kibontakozott heves tiltakozás, újabb nacionalista és irrendenta propagandahullám során az MSZDP is hallatta hangját. Buchinger Manó 1934. június 26-án „sajnálatosnak" minősítette a francia külügyminiszternek és a szomszédos országok vezetőinek azokat „az ingerült, igazságtalan és kardcsörtető" kijelentéseit, amelyek „a revíziós törekvések kapcsán Magyarország ellen elhangzottak". Buchinger hangsúlyozta, hogy pártja ellene van a revízió bármilyen erőszakos úton való megoldásának, de „a békés revíziót szükségesnek tartja". Véleménye szerint a francia külügyminiszter ingerültségét a magyar kormány sajnálatos revíziós megnyilatkozásai mellett Németországnak a Népszövetségből való kilépése, fegyverkezése és a békeszerződések negligálására tett sorozatos kijelentése váltotta ki. A kiélezett helyzetben a normalizálás kulcsa magyar részről csak az lehet — szögezte le a szónok, ha a kormány végre megszívleli az MSZDP javaslatát, és hű marad korábbi álláspontjához. Tehát: „ne kösse le magát" sem Rómával, sem Berlinnel, sem Béccsel", hanem "őrizze meg semlegességét", és maradjon „következetesen" a programjában ígértekhez, „a szabad kéz politikája mellett". 7 A szociáldemokraták igyekeztek nem kiélezni a marseillesi gyilkosságban a magyar kormány közreműködéséből is támadt nemzetközi bonyodalmakat, melyek során — mint Laval szavai fejezték ki találóan — „könyökünkkel súroltuk a háborút". A magyar kormány Geníben rendkívül kritikus körülmények közé került. Jugoszlávia kezdeményezésére Magyarországot ki akarták zárni a Népszövetségből. Az, hogy erre nem került sor, többek között az angol kormány állásfoglalásának köszönhető. Buchinger külön is kihangsúlyozta az angol munkáspárt szerepét, amely Magyarország mellett állt ki, s ebben, úgy tűnik, saját szerepüket is hangsúlyozni kívánták.68 Ő is, Mónus főtitkár is újból figyelmeztetett: Magyarország érdekei ellentétesek a két fasiszta állam érdekeivel, s ha az ország valóságos érdekeit akarják szem előtt tartani, 65 Szocializmus, 1934. április. Rónai (Vándor) Zoltán: Az osztrák fasizmus diadala után. 66 Képviselőházi Napló (1931) XXI. kötet. 375-378. o. 67 Képviselőházi Napló (1931) XXIII. kötet. 620-621. o. 68 U.o. XXIV. kötet. 445-449. o.
