Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 717 kus politikát folytat". Ha a kormány itthon elnyomja a közszabadságokat, ha üldözi azokat, akik itthon a demokrácia érvényesüléséért küzdenek, akkor elidegeníti magától a magyar külpolitika egyetlen természetes szövetségesét, a külföld demokráciáját."2 8 Az MSZDP vezetői úgy ítélték meg, hogy az adott körülmények között is megvan a „nyitás" lehetősége. A pártvezetőség úgy látta, hogy két irányban kell határozottabb lépéseket tenni a külpolitikai elszigeteltség feloldására. Szovjet-Oroszországgal megerősítésre váró kereskedelmi egyezmény, másrészt Jugoszláviával és rajta keresztül a Balkán felé nyíló lehetőség jó alap lenne az elzártságból a külkapcsolatok megnyitására.2 9 A pártvezetőség úgy látta, hogy ez időben a francia körökben is megnőtt Magyarország, főleg a passzivitásba vonult demokratikus ellenzék iránti érdeklődés. A francia követség — maga a követ is — több tárgyalást folytatott Peidl Gyulával. (Tartalma nem ismeretes.) Ugyancsak növekszik a külföldi sajtó érdeklődése is.3 0 A szociáldemokrata elgondolásokat egyrészt elsöpörte a frankhamisítás körül 1925 december végén kirobbant „világbotrány", másrészt meg is növelte a reményeket. A frankhamisítás olyan nagy nemztközi felháborodást kavart, amely a progresszív ellenzék előtt is megcsillantotta annak reményét, hogy a nemzetközi nyomás és saját erőfeszítéseik a Bethlen- kormány bukását, s egy demoratikusabb kormány létrejöttét eredményezheti. Az MSZDP ismét kél irányban kísérelte meg a botrány kihasználását, a kormány lejáratását. Főleg az általa kezdeményezett parlamenti vizsgálóbizottságban igyekezett maximálisan kihasználni a frankhamisítási ügy nemzetközi vonatkozásait, másrészt a történtek háttere nyilvános tisztázásának követelésével a belpolitikában is lehetetlen helyzetbe akarta hozni Bethlent. A parlamenti frakció 1926. január 7-i ülésén Mónus előterjesztésére két javaslatról döntött. 1/ Az MSZDP a többi ellenzéki párttal együtt a kormány mellé áll Horthy ellenében, aki az ügy teljes eltussolásán fáradozik, abban a reményben, hogy Bethlen „személyekre való tekintet nélkül" lefolytatja a vizsgálatot. 2/ Nem bízik a kormányfőben sem, és arra helyezi a hangsúlyt, hogy „a frankhamisításra való szövetkezés csak... újabb láncszeme annak a sok atrocitásnak és kalandnak, amely a kurzus idején bekövetkezett, és... megtorlatlanul maradt." A frakció úgy döntött, hogy a történtekért „a rendszert, ...beleértve a miniszterelnököt is, kell felelőssé tenni" oly módon, hogy ezzel elősegítsék „a rendszer gyors likvidálását."31 A pártvezetőség az ellenzéki pártokkal tartott pártközi értekezleten elfogadtatta egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításának követelését, amit Farkas István január 20-án nyújtott be a parlamentbe.3 2 Ezzel egyidően a pártvezetőség és a parlamenti 28 Népszava, 1925. december 2. 19 Képviselőházi Napló (1922) XXVI. kötet. 1925. nov. 17-i ülés. •, 0 PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. A parlamenti frakció ülése 1925. február 7; április 17. " PI Arch. 658. f. 3/1. ő. e. 25 tagú bizottság felállítására sor is kerüli — ebben 6 szociáldemokrata képviselő vett részt —, de mint később maga Farkas állapította meg, érdemi munkát nem végezhetclt; azt a keveset is, amit feltárt, elzárták a nyilvánosság elől. Képviselőházi Napló (1922) XXXVIII. kötet. 365-366. o. és XL. kötet.
