Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 687 társadalmi program tekintetében is differnciáltan közelített az ellenfélhez: úgy vélte, hogy a párton belül van egy „szolidabb és józanabb" irányzat, amelynek vezetőivel szemben nem helyes a merev elutasítás, itt a parlamentben sem, mert azzal aláássák a jobboldaliak párton belüli pozícióit. Ez a differenciált megközelítés eddig nem volt jellemző a keresztényszocialistákra, akik ab ovo elutasítottak mindent, ami szociáldemokrata volt. Griger most kijelentette, hogy az MSZDP programját „90%-ig" elfogadja. A keresztényszocialistákkal csak elvi ellentétek állnak fenn, nem a gyakorlati (ti. gazdasági, szociális, érdekvédelmi) téren. Az elvi ellentétek élén a világnézeti antagonizmus áll: a vallásosság, illetve az ateizmus, az anyagelvűség ellentéte. Innen már logikus volt a végkövetkeztetése: „Ha a szociáldemokrácia elhagyná a filozófiai ballasztot, alig volna közöttünk különbség, és egységesen szolgálhatnánk a dolgozók ügyét."3 6 Griger nem is állt meg ennél a szövetséget kínáló konklúziónál, hanem levonta annak a keresztényszocializmusra vonatkozó tanulságát is: ennek az éremnek a másik oldala, hogy a „nagyok és hatalmasok" gyűlölik azt a keresztényszocializmust is, amelyik a munkásosztály érdekeit képviseli. Nekik csak olyan keresztényszocializmus kell, amelyik a belenyugvást hirdeti a fennálló viszonyokba. Griger és néhány elvbarátja szociáldemokrácia felé tett gesztusai váltották ki valószínűleg a kormánytámogató keresztény párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt azon lépéseit, hogy a baloldali orientálódást megakadályozzák. így már 1924 nyarán sor került a kormánytámogatók és az ellenzéki Hallerék első tárgyalásaira az újraegyesülésről, természetesen kormánytámogató alapon. A KNGP 1924. július 11-i pártértekezletén Ernszt Sándor prelátus — aki, úgy tűnik, továbbra is a keresztényszocialisták „felelőse" volt és maradt a politikai katolicizmusban — beszámolt „azokról a tárgyalásokról, amelyeket a párt megbízásából a Haller István vezetése alatt működő Keresztényszocialista Párttal folytatott, és amelyek eredményeként azt indítványozza, hogy a két párt lépjen egymással pártszövetségre."3 7 A katolikus egyház szintén az együttműködést és az erők összefogását támogatta a külön, ellezéki keresztényszocializmussal szemben. így a pártszövetségre adta áldását az 1924 őszi XIV. Országos Katolikus Nagygyűlés. Ennek keretében, október 12-én a keresztényszocialista párt értekezletet tartott. Haller a nyilvánosság előtt bejelentette, hogy a keresztényszocialista párt szövetségre lépett a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párttal. A bethleni szisztémához illeszkedő katolikus egyház évi „nagygyűlésének" mérlegét Czapik Gyula vonta meg, és kifejtette azt az álláspontot, hogy az egyház feladta a külön katolikus politika, a külön politikai párt és érdekérvényesítés igényét. Czapik abból a kérdésből indult ki, hogy mi is tulajdonképpen Magyarországon a katolicizmus szervezeti reprezentánsa? „A katolikus politikai párt gondolata a mai adott viszonyok között csak ártalmas volna" — állapította meg. 8 Ebben a kitételben részint az fogalmazódik meg, hogy egyik pártot sem tekintik kimondottan katolikus alakulatnak, részint pedig a klérus nem tartaná helyesnek egy ilyen párt létrehozását sem. Ha nem a politikai katolicizmus párt-formája, akkor mi a katolicizmus 34 Uo., 141. p. 37 NgyN 1924. július 12. 38 Egyházi Lapok, 1924. október. Czapik Gyula: A Katolikus Nagygyűlés után. 109. p. További idézetek is innen.
