Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 685 demokrata és szociáldemokrata ellenféllel szemben félretették a belső ellentéteket, hogy megmentsék a „keresztény városházát". A keresztényszocialisták fővárosi fellegvárában, a VIII. kerületben (Józsefváros) a kormánytámogató keresztény párttal való együttműködésből egyesülés lett. Itt valósult meg először kerületi szinten 1924 áprilisában a két irányzat egyesülése, Keresztény Gazdasági és Szociális Párt néven. A párt elnöke Müller Antal, a Wolff-féle KKP egyik vezetője lett, és társelnöknek megválasztották a keresztényszocialista szakszervezetek országos elnökét, Székely Jánost.28 Az ellenzékiség feladása irányába tett lépés volt a keresztényszocialista párt 1924. június 5-i rendkívüli pártvezetőségi ülése, amelyen Haller István pártelnök a szociáldemokraták terrorjával szemben indokoltnak tartotta a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párttal, illetve a Friedrich-féle keresztény ellenzékkel az összefogást.2 9 1924 elején a keresztényszocialista mozgalom egyes vezetőiben a csőd konstatálása tudatosult. Griger Miklós plébános az indemnités tárgyában elmondott 1924. január 9-i parlamenti beszéde fontos mérföldkő a hazai mozgalom történetében. Griger a keresztényszocializmust, mint a keresztény nemzeti gondolat egyik markáns vonulatát értelmezte, amely funkcionálisan szociáldemokrácia-ellenes szervezkedést jelent. Ezen az elvi alapon állva Griger rámutatott a Bethlen-rezsim és a keresztényszocialisták ellentéteire is. Az 1923-24 évi konfliktus a keresztény földmunkás mozgalom és a hatalom — mögötte a nagybirtokkal — ellentétéből fakadt. Csik József és az agrárkeresztényszocialisták valóban nem tartották sérthetetlennek a nagybirtokrendszert. A kialakult helyzet váltotta ki Griger sokat idézett mementóját: „Innen kérjem és figyelmeztessem az illető köröket, tényezőket és testületeket, hogy mi már meguntuk az örökös tűszúrásokat. Mi karriert nem akarunk csinálni, mi dús, zsíros javadalmakba beülni nem kívánunk, de az ellen tiltakozunk, hogy becsületünkbe is gázoljanak, és kijelentem, hogy ha nem változik meg a helyzet, akkor mi begöngyöljük a keresztényszocializmus zászlaját. Ez a gondolat már fölmerült pártvezetőségünk ülésén, és ha arra kerül a sor, akkor átengedjük a helyet, mert két front ellen, a szociáldemokrácia ellen és mások ellen küzdeni képtelenek vagyunk... Giesswein Sándornak, szegénynek, meg kellett halnia, hogy objektíven nyilatkozzanak róla."30 Másnap a sajtó már széles körben tárgyalta a kérdést, hogy Griger és Szabó József lemondással fenyegetőznek, mert szerintük a keresztény sajtó nem támogatja eléggé a mozgalmat. A Nemzeti Újság szerint „a keresztény sajtót tenni felelőssé bizonyos eredménytelenségért igen hibás dolog a képviselő urak részéről". Hogy a párt mögött nem állnak tömegek, ebben nem a keresztény sajtó a hibás, hanem maga a párt!3 1 A keresztényszocialisták és a kormánytámogató keresztény párt között éles ellentét volt a földbirtokreform-novella körül, ti. a Nagyatádi-féle földreform befejezése kérdésében. Az agrár- keresztényszocialisták szerettek volna némi eredményt fel-28 Országos Levéltár (továbbiakban: OL) P. 1797/7. es. 40. t. Müller Antal 1924. április 4-i levele Székelyhez. "9 Nemzeti Újság. 1924. június 6. 30 NgyN 1922/XIX. k. 219. ü. 1924. január 9. 48. p. 31 Nemzeti Újság, 1924. január 10.
