Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
684 GERGELY JENŐ gazdasági helyzetben a szociáldemokráciával szembeni harcban taktikából is meg kell tartanunk". Tehát nem alapvető politikai és társadalmi programatikus különbségek az okai az ellenzékiségnek, hanem az részint kényszerűség, mert nincs rájuk szüksége a kormánynak még a szociáldemokráciával szemben sem, részint taktikai megfontolás követkeménye, mert így lehet nagyobb hitele a szociáldemokrácia elleni fellépésüknek. A bizonytalan pénzügyi helyzetből következett, hogy praktikus módon azt kérték: a megyés főpásztorok és székeskáptalanjuk havonta 1 q búzát adjanak a párt céljaira, illetve a búza árának az adott hónap elején levő árát. Az 1924. április 9-i püspöki konferencia tárgyalta a keresztényszocialista párt kérvényét. Erről a jegyzőkönyvben lakonikus rövidséggel mindössze ennyi található: „Rendszeres anyagi támogatást kér a keresztényszociális párt. Tudomásul."2 5 Ez másként szólva azt jelentette, hogy a kérés felett napirendre tértek, teljesítését elutasították. A keresztényszocialista párt szervező tevékenysége nagyrészt a fővárosra korlátozódott, de kísérleteket tettek egyes vidéki katolikus centrumokban is, ahol hagyományai voltak a keresztényszocializmusnak. így 1924. január 27-én Szegeden tartottak gyűlést, ahol a fő szónok Szabó József volt. A nagygyűlés a keresztényszocialisták elégedetlenségét és határozott ellenzékiségét tükrözte. Szabó felpanaszolta, hogy „nagyon kevés megértés volt eddig a józan keresztényszociális politika iránt. Kérve kérte a keresztény társadalmat, ne feledje el a háborút és az azt követő időket. A keresztényszocialisták megunták a jelszavak politikáját, más rendszert kívánnak, melyben folytathatják zajtalan, de hajthatatlan szervező, építő munkájukat."2 6 Az argumentumok továbbra is a forradalmakra való hivatkozás körül forogtak, de miután azok viszszatérésének komoly esélye nem volt, aligha voltak hatékonyak a „polgári társadalomra". Szabó egyértelműen az 1919 utáni „keresztény-kurzus"-hoz való visszatérést követelte. A téli hónapokat a keresztényszocialisták igyekeztek szervezkedő gyűlések tartására kihasználni. A szegedivel egyidőben tartottak gyűlést Budapest II. kerületében, ahol Csik József plébános volt a szónok. A fővárosi keresztény pártok közötti viszony meglehetősen bonyolult volt. Ugyanis az egyes kerületi vagy választókerületi keresztény pártok — amelyek közül a legtöbb magát keresztényszocialistának nevezte, és mint fővárosi pártszervezet, a Keresztény Községi Párthoz (KKP) tartozott — a nagypolitikában, tehát az országos politikában (ha képviselőjük volt, a nemzetgyűlésben) megoszlottak a kormánytámogató Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt, illetve az ellenzéki Haller-párt között. A budapesti törvényhatósági választásokat 1925-re írták ki, és már 1924 elején megkezdődött az erre való készülődés. Az Országos Keresztényszocialista Párt fővárosi szervezeteinek vezetői 1924. február 26-án értekezletet tartottak, amelyen a választások ügye szerepelt. Úgy határoztak, hogy egy keresztényszocialista politikust delegálnak a Keresztény Községi Pártnak a választásokat előkészítő bizottságába, amelyet Frühwirth Mátyás irányít. A választásokra a Keresztény Községi Párt égisze alatt létrejött az együttműködés a különféle keresztény párti frakciók között.2 7 A liberális-25 EPL Püspökkari konferenciák jegyzőkönyvei (Ppki jkv.) 1924. április 9. 6. fol. 26 Nemzeti Újság, 1924. január 29. 27 A Nép, 1924. május 18.
