Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 681 pártokkal, mert hiszen katolikus gondolkodású emberek és hívek vannak más pártokban is."1 8 Csernochnak ez a megnyilatkozása eddig általában elkerülte a korszakkal foglalkozók figyelmét, holott ez stratégiai fontosságú volt, és megfelelt az 1922-ben trónra lépő XI. Pius pápa Ubi arcano Dei kezdetű programadó enciklikája gondolatmenetének: a külön katolikus (kereszténydemokrata vagy keresztényszociális) politikai párt feladásának és a katolikusok elhelyezkedésének a nem-felekezeti jellegű politikai szervezetekben. Csernoch, aki fiatal korától megtapasztalhatta a katolikus néppárt kudarcainak sorát vagy felemás sikereit, az új helyzetben a keresztény nemzeti egység biztosítása érdekében, de a katolikus egyház érdekeinek reális érvényesítése végett is, nem elsősorban a külön katolikus pártban látta annak eszközét, hanem a kormányzat egészében. Az adott helyzetben elfogadta és támogatta a kormányzati felelősségben osztozó külön katolikus pártot, de nem ezt tartotta elsődlegesen fontosnak, hanem csak taktikai jelentősége volt szemében. Világosan megmondta, hogy a katolikusok legyenek jelen a konzervatív és a „jó" pártokban. Az új keresztény pártot komoly belső ellentmondások feszítették, amelyek alkotó erejét gyengítették. A két pólus a fajvédő jellegű Wolff-Csilléry féle fővárosi Keresztény Községi Párt és a Huszár-Ernszt féle néppárti-keresztényszociális csoport volt. A Wolff-párt nem is titkolta vonzódását a Gömbös- féle ellenzéki fajvédő politikához. Míg Wolffék az 1919 után felszínre jutó új erőket reprezentálták, a kereszténypárti többség, Ernszték elfogadták a történelmi osztályok vezető szerepét. Ezt demonstrálták, amikor 1924. március 6-án az Egységes Párt vacsoráján Ernszt Sándor kijelentette: „Azokat követjük, akikben van tehetség és erő, és bebizonyították Európa előtt is, hogy tehetségesek, és semmiféle ember vagy áramlat nem fog minket megrendíteni és tőle eltántorítani."1 9 A Bethlen melletti hűségnyilatkozat volt az ára a kereszténypárti politikusok „életben maradásának". Bár azt a kormányzat nem érte el, hogy Vass Józsefből püspököt csináljon, de azt keresztülvitték, hogy XI. Pius pápa 1924 elején Vasst kalocsai nagypréposttá nevezte ki. A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt a parlamentben először 1924. március elején, a korona valorizációja tárgyában benyújtott törvényjavaslat vitájában szerepelt. A párt első szónoka, Czettler Jenő kifejtette, hogy „a valorizáció kérdésében a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt, amelynek megbízásából szerencsém van felszólalni, teljesen a kormány álláspontjára helyezkedett, és a valorizációs javaslatot elfogadja." Czettler professzor beszédét a ház többsége úgy értelmezte, hogy pártja feladta önállóságát, és teljesen a kormány álláspontjára helyezkedett. Kétségtelenül nehéz politikai feladat volt annak megvalósítása, hogy a kormány támogatása, a vele való lényegi azonosulás mellett mégis fenntartsák a különállás, az önállóság látszatát és a kritika gyakorlását. Az 1920-as évek keresztény politikusai, közöttük is elsősorban Vass József és Wolff Károly, magukat kereszténydemokratának minősítették. Ez a jelző megkülön-18 Egyházi Lapok, 1924. január, 14. p.; Nemzeti Újság, 1924. január 15. Nemzeti Újság, 1924. március 7. 20 Az 1922. évi június hő 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója (továbbiakban NgyN) XXI. k. 252. u. 1924. március 7. 227. p.
