Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
674 GERGELY JENŐ mindkettőt elfogadta.6 Nagy vitára nem volt ok, hisz az aktuálpolitikai változtatásoktól eltekintve, mindez a korábbi programok megismétlése volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt programja 67 pontból állt, és tematikus egységekre tagolódott. A pártprogramot az ún. általános követelések — az elvi alapok — megfogalmazása vezette be. Az 1. pont megállapította, hogy a párt „a keresztény világnézet alapján áll, melyet az állami, társadalmi és gazdasági rendben érvényre akar juttatni". A magántulajdon alapján állva elutasítja mind a gazdasági liberalizmust, mind a kollektivizmust, s a munka és a tőke békés együttműködésén alapuló gazdasági rendszer megteremtésére törekszik. A program politikai jellegű követeléseit — belpolitikai téren — összefoglalóan polgári demokratikus szabadságjogokként lehetne minősíteni, amelyek élén az általános, egyenlő, közvetlen és titkos, a nőkre is kiterjedő választójog állt. A gazdaságpolitikai program a földművelés, az ipar és a kereskedelem terén mozgó követeléseket tartalmazott. Bár nem fogalmazták meg a radikális földosztás igényét, céljuk az életképes és önálló gazdaságok számának szaporítása volt. A követelések többsége a paraszti gazdaságok érdekeit szolgálta, mégpedig a közös agrárius érdekek megfogalmazásával az ipari és banktőkével szemben. A mezőgazdasági munkások számára a biztosítás minden téren történő kiterjesztését sürgették. Az ún. ipari követelések hagyományosan a kisipar védelmét, a kereskedelemre vonatkozók a tőzsde és a nagykereskedelem szigorú ellenőrzését szorgalmazták. A pártprogram legterjedelmesebb része a munkásügyekkel és a szociálpolitikai követelésekkel foglalkozott. Ez is jelezte, hogy a párt tényleges bázisának a keresztény szakszervezeteket tekinti, ezért elsősorban az ő követeléseiket karolta fel.7 A keresztényszocialista párt munkásság érdekében megfogalmazott programja megfelelt a régóta napirenden lévő ilyen gazdasági és szociális érdekvédelmi programoknak, a keresztényszocialisták korábbi, sőt a szociáldemokraták által is állandó napirenden tartott követeléseinek. Kétségtelen azonban, hogy a nagytőkével szemben a program a szociális igazságosság és béke megteremtésében fokozottabb szerepet szánt az államnak, s a követelések összefüggésükben egy államkapitalista tendenciát mutatnak. A népegészségügy külön kiemelése a keresztény párti programokban elkerülhetetlen volt (elsősorban az erkölcsi vonatkozásai miatt). Az viszont, hogy a pártprogram külön fejezetet szánt a köz- és magántisztviselők védelmének, jelzi, hogy mint vár-osi-lateiner párt, ezen rétegek megnyerésére is törekedett. Ugyancsak a „kisember" érdekében fogalmazódtak meg az adóreformról szóló programpontok. A közoktatás terén a párt a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítását, az összes bevett keresztény egyházak egyenjogúsítását és teljes autonómiáját állította követelései élére. Az oktatásügyben a tanszabadság biztosítása, az iskolaállítás szabadsága érdemel figyelmet, ez utóbbi egyértelműen az egyházi iskolák védelmében fogant. Az oktatás tartalmában legyen valláserkölcsi alapozású, és legyen tekintettel a „magyar faji érdekek védelmére", amiben a pártvezér, Haller István egykori numerus claususának 6 Az Országos Keresztényszocialista Párt programja. Bp. 1923.; A Keresztényszocialista Párt szervezeti szabályai. Bp. 1923. (Mindkettő önálló brosúraként megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban.) 7 Ezek részletezésétől eltekintünk.
