Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 659 fegyverzetünk kiépítése kell legyen, evvel párhuzamosan mind fokozottabb külpolitikai erőfeszítést kell tennünk a kisantant szétrobbantására a szerbek megnyerése útján, és bizonyos orosz kapcsolatok bevezetése révén."10 8 Az idézet láthatóan egész más alapállású, mint Zsilinszkyé, de ha tüzetesebben megnézzük, akkor láthatjuk, hogy a „következő lépés" konkrét időpontjáról nem szól, és így az akár egy távolabbi jövőre való célzás is lehet, következőleg a különbség tetemesen kisebb. Ezt látszik erősíteni, hogy az idézett részt megelőzőleg Bethlen kifejezetten leszögezi: „most a magyar politikában egy olyan idő következik, amelyben nagy események még nem várhatók". Ám nem sokkal lentebb mégis konkretizálja a várható időpontot. „A külpolitikai) munka igazán csak 1 év múlva kezdődhetik, azt hiszem, amikorra, úgy érzem, megérik a talaj." Az események ismeretében egy pillantás alatt világos, hogy a miniszterelnök még túlzottan is visszafogott volt, hiszen a magyar-olasz tárgyalások már a következő hónapokban intenzív szakaszukhoz érkeznek, 1927. április elején pedig a római megállapodással Magyarország kiszabadul addigi elszigeteltségéből. Ε reális prognózis után ellenben Bethlen azt írja: „úgy érzem, 4—5 év múlva Trianont majd likvidálni fog lehetni". A teljesen irreális, igazán elképesztő kijelentés egyáltalán nem véletlen elírás, ezt az utána következő sorok egyértelműen bizonyítják. „Akkorra kell minden erőt készen tartani, és addig mindent előkészíteni. Azt kérem a gondviseléstől és tőled, hogy ezt a likvidációt én veled csinálhassam meg együtt, azért kérem most tőled, hogy fogyatékos erőimet kíméld, mert különben idő előtt kidőlök, és a döntő percekben már nem leszek többet oldaladon."109 Az összehasonlításnak addig a pontig van értelme, hogy megítélésünk szerint bizonyítani látszik: Bethlen és a fajvédők színvonalasabb elemeinek külpolitikai gondolkodása között nem volt akkora különbség, mint azt a történeti közfelfogás feltételezi. Másfelől ellenben azt is hangsúlyozni kell, hogy az összevetett két vélemény között messze nincs akkora különbség, mint amelyet betű szerinti értelmük sugall. Mert mindkettőt az eltérő belpolitikai mozgatók térítik el más és más irányba. Zsilinszky egy komoly belpolitikai vereség hatása alatt van, a politikai porondon való megkapaszkodás igénye is azt a követelményt támasztja, hogy a beilleszkedés programját válasszák. Bethlen viszont egy óriási nyomás — a frankhamisítási botrány — alól szabadult fel éppen. Győzelme kétségtelenül igen nagy volt, és ennek légkörében érezhette úgy, hogy kedvező csillagzat alá került: talán a trianoni helyzetből is sikerült magát és országát kiszabadítani. Az olasz orientáció érvényre juttatása Feltehetőleg az eddig előadottakból is kirajzojódott egy olyan kép, hogy a fajvédők élharcosai voltak az olasz orientációnak, megnyilvánulásaikkal gyakran kísérelték meg a hivatalos magyar külpolitikát ebben az irányban befolyásolni. Mussolini hatalomra jutása előtt is a fajvédőknek határozott olasz szimpátiáik voltak, és ekkor főleg a legitimistákkal hadakoztak, mert az ő tevékenységüket Olaszország mindenυ ., Horthy: ím. 13. sz.
