Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
656 Ρ RITZ PÁL „Ezért a fajvédő külpolitika, függetlenül a napi politika kisebb hullámzásaitól, s még attól is, pillanatnyilag nem hoz-e ránk még nagyobb izoláltságot, a maga horgonyát Rómába veti, s az olasz néppel való barátságos közeledésbe." (Kiemelés — P. P.) A kiemelt résszel maga Zsilinszky az, aki kimondatlanul is elismeri, hogy az ilyen értelmű olasz orientációnak még nem ének meg a feltételei, hiszen egy gyakorló politika aligha mentesítheti magát „a napi politika kisebb hullámzásaitól", és még kevésbé teheti meg, hogy politikájában függetlenítse magát a pillanatnyi negatív következménytől.101 Szemben a hivatalos külpolitikával Az ellenzéki években retorikából, kemény szavakból, végletes összehasonlításokból nem volt hiány. A Fajvédő Párt 1924 október végén közölt programja a kormány „szolgalelkű külpolitikájá"-ról beszélt, Gömbös nem sokkal korábban a szanálásról, a népszövetségi kölcsönről szólva — amelyet második, az előzőnél is súlyosabb következményű Trianonnak mondott egy másik alkalommal — magukat a szuverenitás képviselőiként tüntette fel, hozzátéve, hogy „ebben van a nagy eltérés a kormány és a fajvédők külpolitikája között". Kádár Lehel — miután a magyar külpolitika egész szerepét és létét olyannak láttatja, amely „alkalmazkodás és beilleszkedés az úgynevezett adott viszonyokba" — arról szól, hogy „ennél csüggedtebb, passzívabb, reménytelenebb politikát a mennyei birodalom sem vitt az ópiumháború előtt".10 2 Scitovszky Tibor 1924-1925 fordulóján mintegy fél esztendőn keresztül külügyminiszter — egyik expozéjában programját lényegében abban foglalta össze, hogy kereskedelmi szerződésekre törekszik a szomszédos államokkal. Ε program — Zsilinszky tollán csupán „program" — mérhetetlen felháborodást okozott a fajvédők táborában. A Szózat hasábjain Zsilinszky így kesergett: „mennyire szánalmas dolog 101 Az idézetek mind az előző jegyzetben hivatkozott helyen találhatóak. Az 1924. októberében közzétett fajvédő program sem hozott többet, hanem inkább kevesebbet, mint amit a fajvédő napi publicisztika tükrözött. Önmagában már a terjedelmi arányok is sokat mondóak, hiszen a részletes programon belül a külpolitikai rész egy gépelt oldal terjedelmet sem ölel fel. Szó volt ebben első helyen az „öncélú és cselekvőképes magyar külpolitika" követeléséről, a szlávság elleni küzdelemről, a „velünk szoros (tehát azonos, egybeeső — P. P.) érdekli nemzetekkel való szoros barátság és együttműködés" megvalósításának követeléséről, a szlávság elleni küzdelemről, a „velünk szoros (tehál azonos, egybeeső — P. P.) érdekű nemzetekkel való szoros barátság és együttműködés" megvalósításának követeléséről, „minden, a volt Osztrák-Magyar Monarchia vagy Duna-konföderáció létesítésére irányuló gondolat" eluta sításáról. Nyíltan követelték a trianoni békeszerződés revízióját, amelyről a hivatalos magyar külpolitika mélyen hallgatott. A programban tehát nagyon kevés voll a külpolitikai természetű gondolati anyag, a hangsúly a kormány erőtlen külpolitikájának bírálatára került: „szembehelyezkedünk minden politikával, mely a trianoni határok közé szorított életképtelen Magyarországot jelen helyzetben megmerevíti". A kisebbségvédelem, valamint a katonai leszerelés „általános és egyforma" végrehajtásának sürgetése után befejezésül isméi a hivatalos külpolitika kapott — most már konkrétan meg is nevezve — kemény vágást: „élesen elítéljük a jelenlegi kormányzati politikát, mely a Népszövetség egyoldalú s a győzők hatalmi érdekeit részrehajlóan kiszolgáló eljárásával szemben a nemzeti szempontokat nemcsak hogy megvédelmezni, de kifejezésre jullatni sem képes". Szózat 1924. X. 21. 102 Szózat 1924. X. 2., IV. 15., 1925. III. 4.
