Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

60 ENGEL PÁL illetve 1 1/3 „régi bánival", egy cseh garast pedig 4,5 új dénárral tekintettek egyenlőnek. Ez utóbbi árfolyam nagyjából megfelelt a garas ezüstértékének: 4,5x0,81846 = 3,6831 g ami a cseh garas 3,5077 g-os színsúlyánál mindössze 5%-kal több.132 Az 1323-ban kibocsátott pénz a 14. század legjobb minőségű királyi dénára volt. Jóllehet kevés példány maradt belőle, a pápai tizedszedők adataiból tudjuk, hogy az 1330-as években még „régi banalis" néven nagy mennyiségben forgott Erdélyben és az ország délkeleti vidékén. Pontos elterjedését Szűcs Jenő kutatásai tisztázták.13

3 1323-ban, mint láttuk, említett a király egy „régi báninak" (antiquus banalis) nevezett pénzt is, amelyet az új pénzzel (novus denarius) szemben 25%-kaI kisebb értékűnek deklarált (1 új = 1>333 régi). Ezzel a dénárral, amelynek a meghatározás szerint kb. 0,61 g színsúlyúnak kellett lennie, alább hamarosan találkozunk. Az 1330-as években a pápai tizedszedők számadásaiban sűrűn fordulnak elő a viszonylag értékes „régi bániakon" — tehát az 1323-tól vert királyi pénzen — kívül olyan banalisok, amelyek értéke a régiekétől többé-kevésbé elmaradt. Ez onnan tudható, hogy míg a régiekből kb. négy ért egy garast, az egyéb banalisokból hol ötöt, hol hatot, hol meg éppenséggel hetet számítottak egy garasra. Mellettük előfordulnak még az „esztergomi báni dénárok" (banales Strigonienses), amelyekkel nem garasértékben számoltak, s amelyeket ezért utolsóként fogunk tárgyalni. A viszonylag legértékesebbet közülük, amelyből öt tett ki egy garast, az 1330-as években Ákos Mikes szlavón bán (1325—1343) verette Zágrábban. Egy márkára a 13. századból megmaradt szokás szerint öt penzát, azaz 200-at számoltak belőle, és márkáját 1332-ben 40 garassal (5x40 = 200) számították át budai pénzre (ad numerum Budensem).

13* Ezekben az években az átszámítás valószínűleg az 1336-ig forgalomban lévő régi magyar garasokban történt.13S

1 zágrábi dénár ezüstértéke eszerint 0,61384 g (3,0692/5) volt, ami pontosan egyezik az 1323-ban „réginek" nevezett báni dénár értékével. Mint láttuk, egy akkori új dénárt 1,333 „régivel" vettek egyenlőnek, azaz a színsúlya annak is ugyanannyi volt, mint Mikes bán dénárjainak (0,81846/1,333 = 0,61384) és feltehető, hogy már akkor is Szlavóniában volt forgalomban. Érdekes módon ennek a kifejezetten szlavóniai pénznek a pénzlába a budai márkához igazodott: éppen tíz penza (400 db) ért belőle egy márkát (400x0,61384 = 245,5378). 132

Az eltérés alighanem kerekítés eredménye. 1 cseh garasnak eziistérték szerint csak 4 2/7 új dénár felelt meg (3,5077/0,81846=4,2857), de ezzel nehéz lett volna számolni. 133

Szűcs i. m. passim. Ó azonban, ismétlem, az Erdélyben emlegetett régi dénárokat — a sajátos helyi garasszámítástól megtévesztve — a hajdani teljes súlyú báni dénárokkal azonosította. 134

1 3 32: marca cum 5 pensis computando vei per 40 grossos (Vat. I. 163, vö. az ennek megfelelő átszámításokat ad numerum Budensem, uo. 164—167): 1339 k.: moneta Zagrabiensis Mykzbani, ... marcam computando pro 200 denariis dicte monete (Vat. 1/1. 403). 135

1 3 3 8—42 között garason általában cseh garast értettek, amelyből 1338-40-ben 15, majd 1342-ben 15,5 ért egy aranyforintot (Id. a 4. fejezetben), de még 1340-ben is előfordult, hogy a marca grossorum ad numerum Budensem a megszűnt magyar garasokat jelentette (marca grossorum Ungarie; vö. Vat. 1/1. 422, 423).