Századok – 1990

Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617

A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 635 e terület Magyarországhoz való visszacsatolására. Mert ekkor is ugyanúgy gondolkodnak, mint jó évtizeddel korábban Gömbös, aki így írt: „Németországnak csak egy célja lehet, nem az, hogy Nyugat-Magyarországot elvegye tőlünk, hanem az, hogy szó nélkül visszaadja nekünk". Integrális revízió Az integrális revízió igényéhez való ragaszkodás szintén ilyen állandó elem volt tehát. Mivel a történelmi Magyarország emléke a két háború közötti időkben karnyújtásnyi távolságra volt, olyan félmúltat jelentett, amely szinte állandóan jelen volt a húszas és harmincas évek mindennapjaiban, ezért a történelmi Magyarország eszméje ott élt lényegében az egész társadalom tudatában. Ott kellett élnie azért is, mert a szétesést messze csupán emberi, véletlen okokra vezették vissza. Magyar részről a forradalmakat ültették a vádlottak padjára, az antantot pedig azért, hogy — úgymond — kellő helyismeret nélkül, a későbbi kisantant országok vezetőinek praktikája hatására hozták meg a végzetes döntést. Arról pedig, hogy széles körökben fel se merüljön a valós okok nyomozása irántti igény, az oktatást, a szellemi-kulturális életet átható propaganda gondoskodott. Az újabb kutatások mind többet szólnak arról, hogy a magyar külpolitika korántsem szorítkozott két évtizeden keresztül a „mindent vissza" álláspontjára, hanem az idők során többször beérte volna a részleges területi engedményekkel is, aminthogy az első és a második bécsi döntés a maga ténybeliségével mutatja a magyar külpolitika módosulását. Ez minden bizonnyal igaz, és azt is hozzátehetjük, hogy a tényfeltáró kutatások e tekintetben valószínűleg még újabb adatokkal fognak szolgálni. Mindezzel együtt is úgy hisszük, hogy az árnyalások nem moshatják el a dolog lényegét. Ezt pedig úgy lehet összefoglalni, hogy amiképp az erőszakos megoldás jövőbeni lehetőségeinek latolgatását a békés revízió jelszava fedte, azonképp a történelmi Magyarország visszaállításának célját az általános önrendelkezési jog követelése takarta. Azok az elképzelések, amelyek az integrális revízió elvétől való elhajlást fogalmazták meg, többnyire Bethlen István nevéhez fűződnek. És azt is tudnunk kell, hogy ezen megfogalmazások többnyire nem a nyilvánosságnak szánt do-42

'Szózat 1925. VI. 26. Ugyanakkor Gömbös nagyon is tisztában volt azzal, hogy a németek nem fognak maguktól Burgenlandról lemondani. Hiszen a Ludendorffékkal folytatott tárgyalásokon is az egyik vitatéma éppen ennek a területnek a jövőbeni sorsa volt. Gömbös ekkor (és vele a magyarok többsége) akceptálta a Nyugat-Magyarországra vonatkozó német kívánságot, mert azt taktikai szükségszerűségnek gondolta. Egyben azonban arról is meg voltak győződve, hogy engedékenységükkel nem veszítenek semmit, mert „alkalomadtán — emlékszik vissza 1925-ben Gömbös egy Bethlen Istvánhoz írott levelében az ügyre — úgyis a teljes integritási elvet érvényesítjük". Gömbös ilyen alkalomnak gondolta az Anschlusst — amely esetén „elsősorban nekünk, jobboldaliaknak a legbrutálisabban kell követelnünk Nyugat-Magyarországot" —, de azon is törte a fejét, hogy még az Anschluss előtt kész helyzetet teremtsenek. Ennek mibenlétére ellenben a levél már nem tartalmaz eligazítást, és más hírforrások sem nyújtanak tájékoztatást. Bethlen István titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta: Szinai Miklós és Szűcs László. Bp. 1972. 57. sz. 43

Romsics Ignác: Bethlen koncepciója a független vagy autonóm Erdélyről. In. Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Csoport évkönyve. Bp. 1987. 49-64.