Századok – 1990

Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617

A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 625 ti a magyar dalt, lelkükben idegen szálak fonódtak össze... szégyenlik úgyszólván azt, hogy magyarok, mindezt csak azért, hogy a nyugatiak elismerjék őket... Ezért mondom: el a Nyugattól, vissza önmagunkhoz, ami logikusan nem jelenti a teljes szakítást, de igenis jelenti a nemzeti és faji öntudat teljes kibontakozását." (Kiemelés — P. P.) Világos, hogy a kiemelt rész éppen fordítva igaz, tehát a gondolatmenet logikusan a teljes szakításhoz vezet, de ezt a reálpolitikus már nem vállalhatja, ezért a rabulisztikus fordulat, a teljes visszatérés a realitások világába, ahol azért (legalábbis a fajvédő táboron belül) a faji öntudat teljes kibontakozási igényének volt realitása.14 A külpolitikai gondolkodás vonulatainak tiszta felmutatásához szükség van arra is, hogy lehántsuk róla a külpolitikai taktika elemeit. Vegyünk egy sokátmondó példát. Kozma Miklós belügyminiszterként 1936 decemberében Berlinben járt. Utazása előtt nem sokkal jelent meg Alfred Rosenbergnek, a náci párt főideológusának a Völkischer Beobachterben az a nagy feltűnést, Magyarországon erős felháborodást, Romániában pedig nem kevés örömet kiváltó cikke, amelyben világossá tette, hogy Németország nem a háború előtti állapotok visszaállítására, hanem egy „új Európa" megteremtésére törekszik, a határokat nem szükséges minden irányban kiigazítani, és a Birodalom egyébként sem támogathat nagyméretű revíziós aspirációkat. 5 Az üzenet értelmét Budapesten pontosan megértették, következőleg az írás kínos emléke ott lebegett a magyar belügyminiszter látogatása felett. „Minden németen, akivel eddig tárgyaltam — írja Kozma —, láttam azt, hogy várja, hogy ezt a kérdést szóváteszem. De nem tettem, és láttam, hogy ennek nagyobb hatása volt, mintha tettem volna."16 A historikus ez alkalommal abban a szerencsés helyzetben van, hogy a kitűnő forrás révén hősének magatartását belülről tudja látni és láttatni. Egy német kútfő erről már csupán azt jegyezhetné le, hogy a magyar belügyminiszter nem tette szóvá a kínos emlékű Rosenberg-cikket. Ha nincsen napló, akkor legjobb esetben is csupán a tényt — ti. a magyar politikus hallgatásának tényét — lehetne regisztrálni, illetve talán még azt, hogy e hallgatást a németek mire vélték, hogyan is értelmezték. A naplószerű forrás híján könnyen eshetnénk abba a hibába, hogy valami ilyesmit rekonstruálunk: a magyar politikus elsiklott a kérdés felett, annak nem tulajdonított jelentőséget stb. Tehát a leírás mintegy a vélt külpolitikai nézetet adná vissza, következőleg elsiklana azon a felismerésen, hogy itt másról, egy taktikai mozzanatról van szó. A napló jól mutatja, Kozma Miklós úgy gondolkodott egy külpolitikai kérdésről, hogy messzemenően figyelembe vette a külföldi partner véleményét. Ilyenformán azontran a taktikai mozzanatban mégis felcsillan a külpolitikai gondolkodás is, hiszen az ügyes lépés célja a külpolitikai siker. A taktika külpolitikai tájékozottságról tanúskodik, ennek a tájékozottságnak a minősége pedig szorosan összefügg a külpolitikai gondolkodás színvonalával. Kozma Miklós nem csupán hallgatásáról, hanem annak hatásáról is megemlékezik: „...kettős jelentősége volt. Egyik, hogy Rosenberget nem tekintettem hivatalos 14

Szózat 1924. III. 16. 15

Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Harmadik, átdolgozott kiadás. Bp. 1988. 165-166. 16

Κ 429. Adatgyűjtemény, 1936. Miniszteri látogatásom Berlinben, 1936. XII. 9-17.