Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 57 245 dénárt vertek belőle, s ennek megfelelően egy dénár nyerssúlyát 0,977 g-ban, a színsúlyát pedig 0,916 g-ban állapította meg.113 Ez a feltevés biztosan hibás, hiszen 245 dénáros pénzláb — mivel nem lehetett vele számolni — a középkorban ismeretlen volt.11 4 Világossá válik ellenben mind a friesachi, mind a mintájukra vert báni dénárok problémája, ha abból a hipotézisből indulunk ki, hogy a 224 g-os márkából — a régi bécsi márka 4/5 részéből, tehát bécsi súlyból — a 13. század elejéig 200, később 240 db 15/16 finomságú dénárt vertek. Ez esetben egy újabb friesachi színsúlya 0,87692 g-nak, nyerssúlya pedig 16/15x0,87692 = 0,93538 g-nak adódik. Az eredmény, valóban egyezik 1730 db fennmaradt dénár átlagsúlyával (0,94 g).11 5 Friesachban ezek szerint a 13. században két márkasúly volt egyidejűleg használatban. Az egyik a bécsi márka származéka volt, ebből verték a dénárokat oly módon, hogy 160 dénár (egy eredeti friesachi márka) színsúlya éppen megegyezett fél bécsi márka súlyával.11 6 A másik friesachi ezüstsúly nyilván egy másik számítási rendszerbe tartozott, mert az egy ezüstmárkányinak mondott 245 dénár színsúlya 214,85 g, 272 dénáré pedig 238,52 g volt. Vegyük észre, hogy 245 és 272 között pontosan 9: 10 arány áll fenn, azaz egy számítási rendszer részei. Mivel pedig a 272 • dénár szinsúlya azonos a velencei ezüstmárka súlyával,117 feltehető, hogy ez a másik friesachi márkasúly velencei eredetű volt, vagyis Friesachban a pénzverés alapjául szolgáló bécsi (osztrák) súly mellett egyidejűleg egy velencei súly — és ennek 9/10 része — is használatban volt. Az igen finom ezüstből készült friesachiak a 13. század közepén Magyarországon is meghonosodtak. Gútkeled István szlavón bán kb. 1255-től kezdve IV. Béla nevében új dénárokat bocsátott ki, amelyek neve hamarosan báni dénár (denarius banalis, majd röviden banalis) lett.118 A bániak a friesachiakkal mind súlyban, mind finomságban megegyeztek. Annak megfelelően tehát, amit a friesachiakról megállapítottunk, helyesbítendő a báni dénárok súlya és pénzlába is: egy eredeti báni dénár nyerssúlya 0,93538 g, színsúlya 0,87692 g volt. Mind a friesachiak, mind a báni dénárok ezüstértéküknek megfelelően forogtak a magyar piacon. Öt friesachi II. András korában egy pondust ért, s ugyanennyi bánit számítottak 1269-ben egy pondusra.119 Ez igazolja Hóman megállapítását a régi 113 Hó man: PT. 80, 293. 114 Minden pénzláb, amelyet a 14. század végéig ismerünk vagy kikövetkeztethetünk, legalább néggyel osztható volt (de természetesen inkább 40-nel vagy 48-cal), megfelelően a márka felosztásának (16 lat, 48 pondus, 40 pensa stb.). "5 Tagadhatatlan persze, hogy a források nem 240, hanem 200 dénár ezüstsúlyát mondják friesachi márkának. Valószínúleg azokról a nehezebb dénárokról van szó. amelyeket a 12. században vertek, és amelyek súlya eszerint 224,4917/200=1,1225 g volt (Hóman: PT. 79, 657 szerint 1,127 g). 116 160x0,87692 g= 140,3073 g. 117 Pegolotti nyomán a párizsi (budai) márka súlyából számítva. Ld. az 1. fejezetben. "* Hóman: PT. 334-340; Székely Gy. V.: Slawonische Banalmünzprägung. Bp. 1980. 1,9 1210 k.: viginti frisatici dantur sive quatuor pondéra; 1269: pro tribus ponderibus, que prius cum statera persolvebant, 15 denarios banales solvere teneantur (Hóman: PT. 298, 340). A helyesbített
