Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
610 ROMSICS IGNÁC ország a háborúnál is szörnyűbb megpróbáltatással ismerkedett meg: Kun Béla bolsevista rendszerével. Érthető tehát, hogy minden figyelmét arra fordítja, hogy megakadályozzon egy újabb anarchiát"1 Briand elnök, aki 1926-ban szóba is alig akart állni Bethlennel, 1929 januárjában hivatalos látogatásra hívta meg. Λ meghívás elől, amelyet Rómában és Berlinben egyaránt igen nehéz lett volna megmagyarázni, Bethlen kitért. 1929 júniusában azonban, Madridból jövet, megszakította útját Párizsban, és több vezető francia politikussal találkozott. Ε megbeszélésein a két ország kulturális kapcsolatainak fejlesztése és a gazdasági közeledés lehetősége egyaránt felmerült. Utóbbival kapcsolatban Bethlen kiemelte, hogy félti Magyarországot a német tőke befolyásától, és szívesebben látná Budapesten a francai bankokat és ipari érdekeltségeket.147 „Senki adófizetője nem akarok lenni, különösen Németországé nem, mivel a gazdasági függés helyzetünkben a politikai függetlenséget veszélyezteti. És én független akarok maradni" — mondotta.14 8 Az eszmecseréken felmerült a francia-magyar kapcslatok igazi elmélyítésének legfőbb akadálya, a magyar revízió és Franciaország kelet-európai szövetségesi elkötelezettsége is. A francia vezetők (Poincaré, Berthelot) ezzel kapcsolatban kijelentették: „a békeszerződések megváltoztathatatlanok ma és a jövőben is". Bethlen erre rutinszerűen így válaszolt: bár Magyarországon mindenki a revízió mellett van, s erről ő sem mondhat le, egyelőre nem tartja aktuálisnak a kérdést, és revizionista beszédeinek csak belpolitikai funkciója van. 49 A legfőbb vitakérdésben tehát nem jött létre közeledés a két állam között. Az elutazása utáni sajtócikkek azonban még e tekintetben is optimizmusra adtak okot. A szívélyes fogadtatás miatti csehszlovák, román és jugoszláv tiltakozást például a Temps szokatlanul éles hangon utasította vissza: „...egészen természetes, hogy a magyarok tiltakoznak az ellen a szerződés ellen, amely jelentékenyen csökkentette területüket, és amelyet területi döntései és politikai hatásai miatt egyaránt mélyen igazságtalannak tartanak. (...) Senki sem tilthatja meg nekik, hogy keserűségtől eltelve fájlalják ezt a helyzetet, amely az ő rovásukra alakult ki, és reménykedjenek abban, hogy egy nap, a lehetőségek mértékében, békés diplomáciai eszközökkel ez orvosolható lesz" — írta a kormány félhivatalosa.150 Ilyen „megértő " cikk a trianoni békeszerződésről és a magyar külpolitika célkitűzéseiről francia lapban 1920 óta nem jelent meg. Ez, valamint a hivatalosan is kifejezésre juttatott együttműködési szándék gazdasági és kulturális téren reményt adtak arra, Rogy a későbbiekben ez az egyelőre még erősen platonikus francia rokonszenv bizonyos kézzelfogható előnyökkel is fog járni. Bethlen Franciaország felé fordulásának taktikai funkciója az volt, hogy Németországgal megértesse: Magyarország számára más lehetőség is adott, nemcsak a német orientáció. (Ez a megfontolás egyébként a lengyel-magyar kapcsolatok 1928 végi megélénkülésében is szerepet játszott.) „Üzenetét" a német diplomaták, elsősorban 146 Temps, 1928. oki. 19. La politique de la Hongrie. 147 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 5. 206-209. és IRATOK IV., 286-287. — Megjegyezzük, hogy a tárgyalásokról készült magyar feljegyzés Bethlen németellenes megjegyzéseit nem tartalmazza. 148 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 54. 124-127. 149 Uo. 121. és IRATOK IV. 287. 150 Temps, 1929. jún. 13. La Hongrie el la Pelile Entente.
