Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
608 ROMSICS IGNÁC jogosan töltötte el büszkeséggel és bizonyos fokú elégedettséggel. Ugyanakkor látnia kellett azt is, hogy Olaszország és kis szövetségesei önmagukban nem lesznek képesek a status quo megváltoztatására. Az olasz blokkhoz való tartozás mellett ezért arra törekedett, hogy az ország külpolitikai mozgáslehetőségeit megőrizve más nagyhatalmak támogatását, vagy legalábbis szimpátiáját is megszerezze, illetve megőrizze. Anglia egyre inkább szimbolikus rokonszenvének megőrzése mellett elsőrendű fontosságúnak továbbra is a német kapcsolatot tartotta. Ám ezzel egyidejűleg a franciamagyar viszony megjavításán is energikusan munkálkodott. A német támogatás megszerzéséért folytatott hadjáratának újabb rohamát 1928 nyarán indította. A Berliner Tag-nak adott júniusi nyilatkozatában ismét azt fejtegette, hogy az olasz-német barátság nemcsak olasz, osztrák és magyar érdek, hanem német is, hiszen a kisantant ellensúlyozása mind a négy állam természetes nemzetpolitikai célja. Sejtetni engedte, hogy a közeledés útjában álló vitás kérdések — Dél-Tirol és az Anschluss — kölcsönösen elfogadható és megnyugtató rendezése teljes mértékben elképzelhető.13 8 Mint korábbi közvetítési kísérlete, úgy ez is olasz jóváhagyással történt. „Bravó Bethlen! Magatartásból ötös" —jegyezték a berlini olasz követ ezzel kapcsolatos jelentésének margójára Rómában. 3 Bethlen Németország iránti érdeklődését fokozta, hogy a rekonstrukció és a gazdasági fellendülés következtében megélénkült mezőgazdasági termelés 1928-tól permanens értékesítési nehézségekkel küzdött. A Németországgal folytatott kereskedelem, pontosabban a magyar kínálat méreteihez képest korlátlan felvevőképességű német agrárpiac elzárkózása vagy megnyitása így Magyarország gazdasági életének egyik kulcsfontosságú kérdésévé vált. Az új kereskedelmi szerződés ügye Bethlen és Stresemann, illetve Bethlen és Schubert 1928 végi megbeszéléseinek már egyik fő témája volt. A német diplomácia halogató, a homályos és távoli ígéretek taktikáját alkalmazó álláspontja azonban egyelőre Bethlen minden erőfeszítése ellenére sem változott. A magyar kivitel megkönnyítését Stresemann a belső válsággal küzdő német mezőgazdaság érdekeire hivatkozva hárította el.14 0 A politikai együttműködéssel kapcsolatban pedig változatlanul olyan jelzések érkeztek Budapestre, hogy a revízió felvetését és a francia orientáció módosítását Németország továbbra is időszerűtlennek tartja; s ha a revízió majd aktuális lesz, „a danzigi korridor-kérdés elintézésének sorrendileg hamarabb kell bekövetkeznie, mint ahogy a magyar határok ügyét fel lehet vetni". A külkapcsolatok sokirányú nyitvatartásának és fejlesztésének helyes koncepciójától vezérelve, de részben nyilvánvalóan Németország zsarolásának szándékával is, 1928-ban célul tűzte ki Bethlen a francia-magyar viszony megjavítását is. Egyik fő közvetítője ebben a konzervatív budapesti francia követ, De Vienne volt, akivel az évtized végére egészen közeli, már-már baráti kapcsolatba került. De Vienne pontosan tudta (és jelentette), hogy Bethlen egy kisantant-ellenes közép-európai revizionis-138 Pester Lloyd, 1928. jún. 14. Ein interessantes Bethlen-Interview. 139 DDI Settima Serie. Vol. VI. 408. sz. irat. 140 IRATOK IV. 240-242- ás 270. Részletesebben lásd Fejes: i.m. 26-54. 141 OL Κ 429. Kozma Miklós Iratai. 2. csomó. Adatgyűjtemény. Berlini út 1928. nov. 18-27.
