Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 595 71 nyújt a jövőben Magyarországnak". Elégedetten nyugtázhatta Bethlen azt is, hogy — az olasz készség ellenére — semminemű olyan kötelezettséget nem vállalt, amely szabad külpolitikai mozgásában a későbbiekben esetleg korlátozhatná. Egy kis ország mindig helyes óvatossága mellett ez azért is igen fontos volt, mert előre lehetett látni, hogy Olaszország önmagában nem lesz képes a status quot megváltoztatni. Ha pedig nem, akkor Magyarországnak természetszerűleg más nagyhatalmak egyetértésének, illetve támogatásának megszerzésére is törekednie kell. Rómából hazatérve Bethlen elérkezettnek látta az időt, hogy gazdaságilag megerősödve, belpolitikailag megszilárdulva, a pénzügyi és katonai ellenőrzéstől megszabadulva s Mussolini ígéreteivel a tarsolyában szakítson skizofrén magatartásával, titkos diplomáciájának és a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatainak addigi dualizmusával, s nyíltan vállalja mindvégig legfőbb külpolitikai célját: a revíziót. Ezt először 1927. május 27-i zalaegerszegi beszédében jelentette be,72 majd 1928. március 4-én Debrecenben is megismételte. A Keleti Locamóval kapcsolatos elgondolásokra, illetve főleg a Párizs és Prága által pártfogolt Duna-konföderációs tervekre utalva elismerte, hogy Közép-Európa jelenlegi, „széjjelforgácsolt" helyzetében valóban igen sebezhető, s hogy a térség kis nemzeteinek együttműködésére ezért égetően szükség lenne. Mindaddig azonban — tette hozzá —, amíg Magyarország határait nem módosítják, nem lesz magyar kormány, amely egy ilyen kombinációba belemenne, mert a „magyar nemzet kapura szögezné azt az államférfiút, aki egy második Trianont aláírna". „Mi — mutatott rá Magyarország egyedülálló helyzetére — nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. A mi esetünk nem Elzász Lotharingia esete. A miénk Lengyelország esete. Németország lemondhatott egy tartományáról, de mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk. (...) Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. (...) Nekünk más határokra van szükségünk."73 Bethlen fellépései következtében 1927 nyarától nyílt revíziós propaganda bontakozott ki az országban. A „magyar kérdés" napirenden tartásának és megoldása szorgalmazásának váratlan külföldi propagátora is akadt: lord Rothermere, angol sajtómágnás. Egy magyar származású arisztokrata hölgy (herceg Hohenlohe Stefánia) sugallatára 1927. június 21-én Rothermere szenzációszámba menő cikket jelentetett meg Daily Mail című lapjában. A cikk rámutatott a trianoni békeszerződés etnikai igazságtalanságaira, s követelte a határmenti, döntően magyarok lakta területek visszaadását Magyarországnak. A Daily Mail cikkére Franciaország és a kisantant ellenpropagandával válaszolt, ami Rothermere-t újabb cikkek írására és íratására késztette. Ebből valóságos sajtóháború kerekedett, melynek hangjai csak 1929-re csendesedtek el.74 A Rothermere-akció Bethlent ellentmondásos helyzetbe hozta. A nemzetközi közvélemény „lelkiismeretének" felébresztése teljes mértékben beleillett terveibe. 71 Pesti Napló, 1927. máj. 5. Az olasz-magyar szerződés... 72 BETHLEN II., 185. 73 Uo. 210-21. 74 The Daily Mail, 1927. jún. 21. Hungary's Place in the Sun. Vo. Viscount Rothermere: My campaign for Hungary. London, 1939. és Lederer Lajos: Egy év a revíziós küzdelemben. Bp., 1928.
