Századok – 1990
Történeti irodalom - Gesselschaft Politik und Verwaltung in der Habsburgermonarchie 1830–1918 (Ism.: Erdődy Gábor) III–IV/530
533 TÖRTÉNETI IRODALOM gyökeredző eltéréseit. Míg Bécs már a 17-18. század fordulóján gazdag polgári és „Residenzstadt" volt, a török uralom alatt fejlődésében megbénított Buda és Pest csak a 18. századi rekonstrukció során válhatott polgári kereskedő-várossá, részben kormányzati központtá, de provinciális jellegét még sokáig nem tudta levetkőzni. A pesti urbanizáció első szakasza a 18-19. század fordulóján a klasszicizmus jegyében indult, kiteljesedése pedig részét képezte az ellenzéki liberális nemesség nemzetteremtő törekvéseinek, tudatos fővárosalapításának. Bécs urbanizációját 1857-ig a folyamat mesterséges fékezése, a belváros stagnálása, a város terjeszkedésének akadályozása a középkori városfalak fenntartásával, a centrum és külvárosok organikus szociális, közlekedési, urbanisztikai kapcsolatainak hiánya jellemezte. Fordulatot a városi fal lebontása, a tervszerű városfejlesztés megindítása, alapvető kommunális beruházások megkezdése, a Ringstrasse kiépítése jelentett. Budapest urbanizációja a 90-es években közelíti meg Bécsét: a Nagykörút és a Sugárút kiépítése egy fejlődési korszak lezárását is szimbolizálta. Franz Rozman „Die Südslawische Sozialdemokratische Partei (JSDS) und die slowenische nationale Frage" c. tanulmánya a szlovén munkásmozgalmat ábrázolja a 60-as évektől az I. világháborúig. Bemutatja, hogy bár a mozgalom szlovén területek egyesítését és a függetlenség elérését egyik céljának tekintette, célkitűzései középpontjában nem a nemzeti kérdés, hanem a politikai és szociális jogokért folytatott harc állt, s az 1899-es brünni kongresszusig egyértelműen internacionalista vonásai domináltak. A későbbiekben — elsősorban Kautsky és Bauer hatására — programjában a nemzeti szempont egyre nagyobb hangsúlyt kapott, de felülkerekedni még az ellenzéki „Jugend" 1917. májusi fellépésével sem tudott. Vasilje Krestic (Die subventionierte deutschsprachige Presse im Zeitalter des Dualismus) a magyar kormány által támogatott, a nagy-magyar állameszmét, a nem magyar népek asszimilációját szolgáló dél-magyarországi sajtó történetét tárgyalja aprólékosan. Értékes helytörténeti eredményei megerősítik a nagyobb összefüggésekben ismert összképet. Marina Cattaruzza (Die Migration nach Triest von der Mitte des 19. Jahrhunderts bis zum ersten Weltkrieg) bevezetőjében röviden nyomon követi Trieszt birodalmi jelentőségű várossá fejlődését, majd a bevándorlás összetett folyamatainak elemzésével kísérletet tesz a hátország társadalomtörténete és a város politikatörténete közötti összefüggések feltárására. A migráció helyi okait, sajátosságait részletesen ismertetve rajzolja meg a Krajna, Görz, Isztria és Itália (Friaul) felől történő bevándorlás eltérő tendenciáit. Tanulmánya egy, a Trieszt társadalomtörténetét a 19. század közepétől az I. világháborúig feldolgozó nagyobb vállalkozás sokat ígérő első fejezete. Jankó Prunk (Die slowenisch-chroatischen Beziehungen vor und im ersten Weltkrieg) a horvát, ill. a szlovén pártok egymáshoz való viszonyát felvázolva érzékelteti a két nemzeti mozgalom eltérő történelmi fejlődéséből, birodalmi politikai állásából eredő különbségeket. A szlovénség sorsában annak klasszikus példáját fedezi fel, hogyan lehet képes egy nép kulturális-nyelvi individualitását történelmi és államjogi tradíciók nélkül is megőrizni, megvalósítani. Aláhúzza, hogy a szlovének számára a horvát szövetség létkérdés volt Béccsel szembeni pozícióik megerősítése szempontjából, a horvát politikai irányzatok közül azonban csak a Jogpárt tűzte zászlajára egyesülésüket. A szerb-horvát' együttműködés árnyékában a szlovén törekvések nem kaptak megfelelő támogatást, s csak a londoni délszláv emigráns bizottság 1915-ös megalakulását követően sikerült egyenrangú státusukat elfogadtatni. Szász Zoltán (Die Ziele und Möglichkeiten der ungarischen Regierungen in der Nationalitätenpolitik im 19. Jahrhundert) a Habsburg-birodalom felbomlásának legfőbb okát a nemzetiségi ellentétekben jelöli meg. Úgy véli, hogy a kiegyezés mesterséges egyensúlyhelyzetet teremtett, amelyben a magyar liberalizmus csak részben érvényesülhetett, mivel mindent kénytelen volt alárendelni a dualizmus fenntartásának. Az 1868-as horvát kiegyezési és a
