Századok – 1990

Történeti irodalom - Magocsi Paul Robert: Ukraine: A Historical Atlas (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/528

528 TÖRTÉNETI IRODALOM PAUL ROBERT MAGOCS1 UKRAINE: A HISTORICAL ATLAS. GEOFFREY J. MATTHEWS, CARTOGRAPHER. Toronto — Buffalo — London, 1987. University of Toronto Press, 25 térkép. UKRAJNA:TÖRTÉNETI ATLASZ A szokatlanul széles formátumban kitűnő atlasz már a 4. javított kiadásában jelent meg. Magocsi előszava szerint az ukrán stúdium iránt növekvő az érdeklődés, ezt kívánta ezzel az atlasszal kielégíteni, elsősorban egyetemi és középiskolai használatra. Minthogy Ukrajna területe a történelem folyamán sokat változott, és voltak időszakok, amelyekben nem is létezett (maga az elnevezés is csak a 16. század óta ismeretes), a történeti ábrázolás nem minden probléma nélküli. Magocsi úgy véli, a sok változás ellenére indokolt alapvetően a mai területből kiindulni. Ezt a térképeken úgy oldják meg, hogy minden időszakban az akkori határokat ábrázolják, de majdnem minden térképre rárajzolták a mai határt, más színű vonallal. Úgy tűnik, hogy ez inkább tájékoztató jellegű, és nem az a fajta ad-hoc territorialitás, amely más országokban divatos, és elsődlegesen a mai határokat vetíti vissza a múltba, holott azok akkor egészen mások voltak. A térképek elsőrendűen a politikai és közigazgatási határokat ábrázolják, ez az atlasz fő érdeklődése. Minden térképhez rövid magyarázó szöveg is járul, amely együttesen akár egy rövid ukrán politikai történetet is kiad. A mai ukrán helyneveket alkalmazza, angol átírásban, kivéve, ahol már az angolszász világban meghonosodott valamilyen más formája. Régebbi korok és nem ukrán lakta területek vonatkozásában az akkori helyneveket használja (pl. az ókori térképeknél). A térképek színesek, csak a legszükségesebb adatok találhatók meg rajtuk, ennek megfelelően jól áttekinthetőek. A színek többnyire államterületeket jeleznek, de Magocsi a régebbi korok vonatkozásában a magyarázó szövegekben két ízben is felhívja a figyelmet arra, hogy a színek által szuggerált területek inkább csak hatalmi szférákat jelölnek, nem a szó modern értelmében vett territoriális államokat. Az 1. térkép a természeti földrajzi környezetet mutatja be hegy- és vízrajzi térképen, a szöveg jelzi, hogy az ukránok lakta terület több mint egyhatodával nagyobb a mai államterületnél. A 2. térkép az egész etnikai területet jelzi színesen (a mai határokkal), de jelöli a történeti tájegységeket és az egyes dialektusokat. A szöveg a mai lakossági adatokat hozza országonként (a Szovjetunión kívül ma Lengyelországban, Csehszlovákiában és Romániában is élnek ukránok). Ez után kezdődik a történeti térképek sora. A 3. térkép a görög telepeket és a sztyeppei hátteret mutatja be, a római uralom előtti államokkal, hangsúlyozza, hogy a vároáok és a hátország közti kereskedelmi kapcsolatok még hosszú évszázadok során meghatározóak maradnak. A 4. térkép (Kelet-Európa 200-850 közt) a szláv őshazát jelzi egyedül színesen, meg a szlávok széttelepülésének az irányát, továbbá a sztyeppei nomádok betöréseinek irányát. Az 5. térkép a keleti szláv törzsek elhelyezkedését mutatja be, csak a nevekkel jelölve az egyes törzsek területét. A 6. térkép a kereskedelmi útvonalakat jelöli be, másmás színnel jelezve ezeket 800, 1000 és 1200 táján, ami talán felesleges volt, bár a fő útvonalak így még egyértelműbben rajzolódnak ki. A 7. térkép a kijevi Ruszt mutatja be a 11. században, a szöveg szerint Kárpátalja a 10-12. században olykor kijevi ellenőrzés alatt állt. A 8. térkép a déli Ruszt mutatja be 1250 körül, jelzi az egyes mongol hadjáratok útvonalát is. A 9. térkép 1400 táján ábrázolja az ukrán területeket, itt a korabeli államok különböző színekkel kerülnek jelzésre. A 10. térkép ugyanilyen jellegű, itt az 1569-es lengyel-litván unió utáni helyzet található. Jó a 11. sz. résztér-