Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

FIGYELŐ 515 falatokkal rendelkező gárdáját alakította ki, ami meglepte azokat a nyugati tárgyalófeleket, akik ezekkel az emberekkel valamikor, valamilyen módon hivatalos kapcsolatba kerültek. Ez az oka a számos megnyilatkozásnak, amelyek a felelős szovjet vezetők széleskörű tárgyi-technikai tudását, ismereteit méltatják. Természetesen letagadhatatlan, hogy van ennek a kormányzási mechanizmusnak valamiféle ázsiai jellege. Nem csupán a külső jegyeit tekintve, tehát abban, hogy hasonlít a török, vagy az arab uralmi — hivatalnok — szervezethez, hanem abban is, amiért hasonlít ezekhez. A magántulajdon felszámolása, helyén az állami tulajdon létrejötte, az a körülmény, hogy az állami tulajdonnak nincs igazán tulajdonosa, túlságosan is nagy csábítást jelentett ahhoz, hogy e tulajdon kezelői tömegesen ellen tudjanak állni. Sztálint gyakorlati tapasztalatai, az orosz élet ismerete, a forradalom előtti tapasztalatok arra intették, hogy vigyáznia kell. Ebből következett azután a megoldás formája és módja, a bürokrácia felduzzasztásával párhuzamosan a káderanyag, a vezetők folyamatos cseréje, mozgatása. Itt kell szóvátenni, mert hasonló, ha nem éppen azonos törvényszerűségek mozgatták, az intézményrendszer kérdését. Ma még megoldhatatlan annak a szerepnek a feltárása, amelyet a Szovjetunió történetében az intézmények játszottak. Ugyanakkor az világos, hogy nem lehet szó olyan intézményekről, mint az európai országokban, hiszen a párt, az állam fölé emelkedő párthatalom abszolút elsőbbséget élvezett. Mégsem lehet majd eltekinteni a párt intézményi szerepének elemzésétől. Ha igen sok esetben személyi kérdések alakították is az intézményeket, volt néhány olyan intézménye a szovjet államnak és társadalomnak, amelyek lényeges szerepet játszottak az eseményekben. Ez nem csupán akként merül fel, hogy a különféle intézmények, ill. vezetőik mennyiben játszottak önálló szerepet — mondjuk — a represszáliákban stb., hanem ennél sokkal szélesebb értelemben. A hadsereg, az állam védelem, a miniszteriális és tanácsi apparátus, a pártapparátus, a szövetkezetek stb., de különösen azok az új intézmények, amelyek a gazdaság és társadalom állami, vagy inkább pártirányítás alá vonása nyomán keletkeztek, játszottak sokszor meghatározó szerepet a Szovjetunióban. Tevékenységükről, működésük mechanizmusáról ma még szinte semmit sem tudunk. 9. A vezető garnitúra mozgásánál említés történt már a tisztogatásokról, a perekről, amelyek következtében mind a párthierarchia csúcsain, mind a csúcsok alatti szférában tömeges személycserékre került sor. A sztálini terror a felső vezetők első generációjának teljes garnitúrájára kiterjedt, s jórészt a közvetlenül alattuk álló személyeket is érintette — őket többszörösen is. Mégis kell szólnunk a leszámolásokról, a perekről, mindarról, ami ezzel járt, mert ezt a kérdést nem lehet, nem szabad csupán személyi kérdésként kezelni. S nyilvánvalóan nem csupán a kádermozgás egyik variációjáról van szó. Azt az áthelyezések rendszeresítésével minden nehézség nélkül meg lehetett (vcflna) oldani. Mégis alighanem itt kell keresni ezeknek a leszámolási akcióknak, párttisztogató kampányoknak a gyökereit. Az önerőre támaszkodás, ,,a szocializmus építése egy országban" jelszava iszonyú megterhelést jelentett a szovjet társadalom számára. Gyakorlatilag az egész népet a tartós alultápláltság szintjén tartották, vagy legalábbis alig valamivel afölött, a fogyasztási javak minimumát bocsátották forgalomba, hogy a gazdaság és társadalom minden anyagi erejét az iparosítás „szent" cél-