Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 45 garasokat kezdett veretni és ezt 1337-ig folytatta.6

6

1338-ban érvénytelenítette és bevonta őket, úgyhogy a pápai tizedszedők 1340 táján már mint „régi magyar garasokról" beszélnek róluk.6

7

Nagy Lajos azonban nyomban vagy kevéssel trónra lépte után — mindenesetre 1345 előtt — újból kísérletezett velük egy ideig. Az ezóta vert s a Károlyéval szemben eleinte „újnak" nevezett magyar garasok a numizmatikusok véleménye szerint mintegy 1370 tájáig voltak forgalomban,68

bár írott forrásokban 1355 után nem találkozunk velük. A Károly-féle magyar garasok pontos értékének meghatározása korántsem egyszerű, noha a forrásaink látszólag egyértelműek. Garasok veréséről először az 1330-ban Ung megyéhez intézett király mandátum tett említést, majd újból és ugyanúgy szabályozták az 1335. és 1336. évi kamaraszerződések. Mindezekben egybehangzóan az olvasható, hogy egy márkából 72 db garast kellett verni 15/16 finomságban.6

9

Ezért logikusnak látszott az a következtetés, hogy alapsúlyul a teljes súlyú budai márka szolgált, azaz 1 garas nyerssúlya 1/72 budai márka = 3,410 g volt, színsúlya pedig 15/16x3,410 = 3,197 g.70 Az eredmény azonban nem hozható tökéletes összhangba más adatokkal. Először is magával az 1336. évi kamaraszerződéssel, amely úgy intézkedett, hogy a forgalomban egy garas hét kis dénárral legyen egyenértékű. Mármost tudni lehet, hogy egy budai márkából ebben az évben 14 penza (560 db) dénárt vertek, egy budai márka ezüst tehát 80 magyar garast ért (560/7), holott 3,197 g-mal számolva 76,8-at várnánk.7

1

Másodszor, az 1332—42 között Magyarországon működő pápai tizedszedők, akik még hajtottak be adót „régi magyar garasban", ennek értékét a cseh garas 15,5/18 részének, azaz kereken 86%-ának vették,7

2

holott 3,197 g-mal számolva 91%ot kapnánk.7

3

Végül ellentmondanak számításunknak a numizmatikai adatok is, mert ezek szerint Károly 76 db fennmaradt garasának átlagsúlya csupán 3,225 g volt, vagyis a várt 3,41 g-nál 5,5%-kal kisebb.74 66

A magyar garasok első említése Károly 1330. évi pénzváltási rendeletében található (Hóman: KR. 88). 67

Károly garasairól Hóman: PT. 408^*09; Hóman: KR. 88-92, megszüntetése 101-103; típusairól Schulek Alfréd: Vegyesházi királyaink pénzei és korrendjük. I. Károly Róbert. Numizmatikai Közlöny 25 (1926) 160-165; Huszár i. m. 34-36. 68

Scliulek Alfréd: Vegyesházi királyaink pénzei és korrcndjük. II. A budai pénzverésről Károly Róberttől Zsigmondig. Numizmatikai Közlöny 30-31 (1931-32) 48-70; Huszár i. m. 57-59. 69

1 3 30: grosses enim sedecime combustionis [facial de] una marca argenti incidendo sept[uaginta du]os grossos (Hóman: KR. 258; ugyanúgy 1335-36: DRH. 86, 91). 70

Hóman: KR. 91, 1. jegyzet. A későbbi kutatók is ezt az eredményt fogadták el (pl. Huszár i. m. 34). 71

1336: in cambio ... dabuntur ... pro quolibet grosso Septem parvi denarii (DRH 91). A számításhoz 245,5378/3,197=76,8. 72

1342-ben ugyanabban a végelszámolásban 1 aranyforintra 15,5 [cseh] garast (flórenum auri quemlibet pro 15 grossis et dimidio. Vat. I/I. 431, computatis ... 3 florenis pro 46 1/2 grossis, uo. 432, stb.), illetve 18 „régi" magyar garast számoltak (marcha antiquorum grossorum Ungaricorum ... pro quolibet floreno 18 grossos, Vat. 1/1 • 431). 73

3,197/3,5077=0,911. 74

Schulek I. 148, kissé helyesbítve Hóman számítását (KR. 271).