Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

FIGYELŐ 503 Gunst Péter TÖPRENGÉSEK EGY MAGYAR SZTÁLIN-ÉLETRAJZ ÜRÜGYÉN (Béládi László — Krausz Tamás: Sztálin. Történelmi vázlat. Láng Kiadó, Budapest é. n. 292 1.) Az eddig legszínvonalasabb magyar Sztálin-életrajzot jelentették meg a szerzők. Ezzel persze semmit sem mondtunk, hiszen a majdnem négy évtizede elhunyt Sztálinnak nincs sem magyar, sem magyar nyelvű irodalma. Vagyis nemcsak magyar történetíró nem foglalkozott Sztálin alakjával, történelmi szerepének önálló életrajzi megelevenítésével, de fordításban sem jelentettek meg nálunk Sztálin-életrajzot — az egyetlen „hivatalos", „rövid" életrajzon kívül. Pedig az elmúlt évtizedek során jó néhány Sztálin-biográfia látott napvilágot, igaz, nagyon vegyes minőségű irodalomról van szó. De azért nem lett volna lehetetlen néhány tudományos igénnyel készült kötetet megjelentetni, legalább az egyetemi oktatás számára. Persze Magyarországon az utóbbi évtizedekben Hitler-életrajz sem készült, csupán egy szovjet Hitler-biográfia jelent meg, (Francoéról nem is beszélve), mintegy jelezve azokat a szélsőségeket, amelyek a hazai tudományos és ismeretterjesztő műfajok elfogadottnak tekintett határain már túl vannak. Talán majd a következő években sikerül széttörni ezeket a kereteket. Sztálin és Hitler magyar nyelvű biográfiái nem azonos okból nem készülhettek el, Hitlerről több vastag monográfia látott napvilágot, s ha a kutatás sok tekintetben nem is jutott nyugvópontra (éppen az utóbbi években tárultak új dimenziók e téren), de legalább tudományos értelemben vett kutatásról lehet szó. A korszak levéltárai ugyanis hozzáférhetőek, a kutatás számos aspektust tekintve rendkívül bőséges, publikált, vagy levéltárakban a kutatók rendelkezésére álló forrásanyagokra támaszkodhat, a történetíró legfeljebb a történelem végső kérdéseinél, egy-egy kisebb vagy nagyobb kérdéskör végső okainak megfogalmazásakor kerül a jól ismert helyzetbe, hogy tudniillik a források minden bősége mellett is többismeretlenes egyenlet megoldására kell lehetetlennek tűnő kísérletet tennie. Sztálin és persze a Szovjetunió, bizonyos értelemben a modernkori Oroszország egész történelme más okok miatt sem lehetett — és még ma sem lehet — tudományos kutatás tárgya. A szovjet levéltáraknak az 1917 utáni évtizedek lényeges kérdéseire vonatkozó anyagai mindmáig feltáratlanok, pontosabb kifejezéssel: nem kutathatók. Az elmúlt évtizedekben a szovjet korszak forrásait tároló szovjet levéltárak gyakorlatilag sem szovjet, sem külföldi kutatók számára nem voltak nyitva, s a helyzet a lényeget tekintve ma sem más, hiszen néhány kiválasztott kutató beengedése ezekbe a levéltárakba, esetleg bizonyos iratanyagok kikülönített közrebocsátása, akár kiadása sem tekinthető még a tudományos kutatás engedélyezésének. Még ez is nélkülözi éppen a tudományos kutatás alapvető jellemzőjét, a más-más oldalú megközelítés lehetőségét. Az utóbbi évekig nem lehetett, s ma sem lehet sza-