Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
482 BOROS ZSUZSANNA szágot csakis franciák fogják kormányozni".3 5 Churchill már említett beszédében felszólította a franciákat, hogy a felszabadító erőket segítsék. De Gaulle korábbi — június 18-i és 19-i —, az angol rádióban elhangzott felhívásaira már a fegyverszüneti szerződés is válaszolt, amikor előírta a francia kormánynak, hogy akadályozza meg a francia fegyveres erők és felszerelések Angliába vagy külföldre kerülését, valamint, hogy tiltsa meg a francia állampolgároknak, hogy Németországgal ellenséges állam szolgálatában harcoljanak. Azokat a francia állampolgárokat, akik ezt teszik, a német csapatok partizánoknak fogják tekinteni. A fegyverszüneti feltételek sok szempontból meglehetősen mérsékeltnek tűnhetnek. Franciaország már azáltal is kivételes helyet foglalt el a hitleri Európában, hogy az egyetlen ország volt, amelynek alkotmányos úton létrejött kormányával Németország fegyverszünetet kötött. Egyedülálló volt a hitleri Európában mind a Führer „engedékenysége", mind a hivatalos francia kormány fegyverszünetkötési szándéka, illetve a szerződés elfogadásából következő kényszerű együttműködés vállalása Németországgal. A fegyverszüneti szerződés a meg nem szállt déli területen berendezkedő francia államnak meghagyta az önállóság legfontosabb attribútumait: törvényhozó és végrehajtó hatalom gyakorlása, igazságszolgáltatás, diplomáciai kapcsolatok fenntartása bármely országgal; meghatározott számú rendfenntartó erőket hagytak a francia kormány kezén, és ugyanakkor a megszállt területre is kiterjedt autoritása, a francia közigazgatás a helyén maradt. Nem rendelkezett a szerződés arra vonatkozóan, hogy a déli zónában hozott törvények, rendeletek érvénye kiterjed-e a megszállt területekre. A legnagyobb eredménynek azt tartották általában a francia fél előnyére, hogy a francia kormány fennhatósága az anyaországnak csak kevesebb, mint a felére terjed ki ugyan, de a teljes gyarmatbirodalom az ellenőrzése alatt maradt. Ez fontos ütőkártya lehetett a franciák részére az érintetlen, leszerelt, de francia kézben hagyott tengeri és légiflottával együtt. A későbbiek során a közel-keleti és az afrikai háború idején Hitlernek szemére is vetették, hogy elhamarkodott engedmény volt Franciaország gyarmatbirodalmának meghagyása. Hitler tervei azonban — mint már említettük — különböztek a korábbi német császári külpolitika célkitűzéseitől, és a Führer valószínűleg számított a vichyi kormány legalább passzív támogatására. Végül mindennél fontosabb volt számára egy erős belső bázissal bíró francia kormány fenntartása. Rábízta Pétainra a gyarmatain való rendcsin.álást — sa későbbiekben kiderült: végül is politikája ezen a ponton saját szempontjából helyesnek bizonyult; a Pétainkormányzat nem a németek elleni aduként használta fel tengerentúli területeit, hanem velük együtt szállt szembe a gaulleista erőkkel. Nem Pétain, hanem de Gaulle és Anglia ellenállása miatt bizonyult helytelen lépésnek Hitler számára a francia gyarmatbirodalom megkímélése. Ezeken a tényeken alapult a fegyverszüneti feltételek többnyire kedvező értékelése. De: az egyes pontok nem tárgyalások eredményeképpen születtek. Az enyhének tűnő feltételeket nem a francia fél „írta elő", mint ezt akkor hitték, bár természetesen Hitler és a német vezérkar nagyjából tisztában volt azzal, hogy mi az, amit Pétain nem fogadhat el. Mégis: a szerződés diktátum volt. Két óriási előny-JS Pétain, Philippe: Appels aux Français. Paris, 1940. 19.
