Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 479 dalom érdekeinek védelme céljából".3 3 A „szabad zónának" nevezett területtől demarkációs vonal választotta el az északi megszállt országrészt. Ez az új belső országhatár a Genfi-tótól a spanyol határig terjedt — keleten, délen Dole-ig, Châlon sur-Sâne-ig, majd Moulins, Bourges, Tours, Poitiers, Angoulème és Bayonne mentén haladt. A tengerpart a Földközi-tenger vidéke kivételével német megszállás alá került. A harmadik pont szerint a megszállt területeken a német birodalom a megszálló hatalom összes jogát gyakorolhatja, de ezt a francia adminisztráció bevonásával teszi. A francia kormány fennhatósága a megszállt zónára is kiterjed, hogy „minden eszközzel megkönnyítse ezen jogok gyakorlását..." a francia közigazgatás segítségével. A német katonai hatóságokkal való „korrekt együttműködésre" kell a kormánynak a francia közigazgatást késztetni. A megszálló csapatok eltartási költségei a francia kormányt terhelik (18. pont). A szerződés egyik — ha nem a legfontosabb — pontja a francia flottára vonatkozott. A háború során érintetlenül maradt flottaegységek angliai (Portsmouth, Plymouth), franciaországi (Toulon) és észak-afrikai (Oran stb.) kikötőkben horgonyoztak. Említettük már: az Angliával történt előzetes tapogatózások során Churchillék a legfélelmetesebb eshetőségnek a francia flottának, vagy annak egy részének német kézre kerülését, és az ellenük folytatott tengeri harcban való felhasználását tartották. Németország számára pedig annak volt döntő jelentősége, hogy az angolok ne használhassák fel a francia flottát őellenük. Természetesen azzal is tisztában volt a német vezetés, hogy amikor a francia fegyverszüneti kérelem azt említette, hogy Franciaország becsületével ellentétes szerződést nem ír alá, mindenekelőtt a flotta kiadását előíró okmányt tekintette volna ilyennek. S amint már említettük: a németek a háború folytatásával összefüggő érdekeiket akarták összekapcsolni viszonylag mérsékeltebb feltételekkel, amelyek még elfogadhatóak a francia kormány számára, és nem kényszerítik emigrációba. Igaz, Pétain ekkor már több ízben kijelentette: ő nem hagyja el soha a francia földet. Hitlernek azonban az volt az érdeke, hogy az ország által várhatóan általánosan elfogadott, nagy tiszteletnek örvendő marsall maradjon Franciaország kormányfője, s az adott szituációban az sem volt baj, hogy személye az I. világháborús győzelemre emlékeztette, sőt, emelhette Hitler dicsőségének fényét, hogy az egykori verduni győztes súlyos vesztesként kényszerül most fegyverszünetet kötni vele. A flottára vontatkozó 8. pont ezért azt mondta ki, hogy „a francia hadiflottát — kivéve azt a részét, amely a francia kormány fennhatósága alatt marad érdekei védelmére — a gyarmatbirodalomban kijelölt kikötőkben kell összegyűjteni, demobilizálni és leszerelni Németország, illetve Olaszország ellenőrzése alatt." „...A német kormány ünnepélyesen kijelenti a francia kormánynak, hogy nincs szándékában a háború folyamán saját céljai érdekében felhasználni a német ellenőrzés alatt kikötőiben tartózkodó francia hadiflottát", továbbá „...ünnepélyesen és határozottan kijelenti, hogy nincs szándékában követeléseket támasztani a francia hadiflottával kapcsolatban a békekötéskor". A gyarmatbirodalomban a francia érdekek védelmét szolgáló flottaegységeken kívül a flotta többi részét, minden hadihajót, amely francia felségvizeken kívül tartózkodik, vissza kell hívni Franciaországba. Az angolok számára ez nem volt elfogadható, 33 Jacket i. m. 61.
