Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
460 SZINAI MIKIjÓS tűnt fel egy-két parasztképviselő a magyar parlamentben. És most a győztes ellenforradalom hathónapos uralma után nem néhány parasztképviselő került a nemzetgyűlésbe, de a kisgazdapárt lett a törvényhozó testület legnagyobb pártja. Két forradalom után a magyar föld nagy részét ismét birtokoló régi uralkodó osztályok — Friedrich után megint — valami egész újjal kerültek szembe: a magyar parasztság tömeges politikai képviseletével. A nemzetgyűlési választásokkal és a kormányzóválasztással tulajdonképpen Magyarországon valamilyen kettőshatalom-féle jött létre. Egyrészt a katonai hatalom túlsúlya, másrészt a legális törvényhozó hatalom, kisgazda túlsúlyával. És a politikai kulisszák mögött még ott hatottak a mágnások politikai ambíciói is. A trianoni békeszerződés aláírása — és a tiszántúli választások után — a belső politikai erők (visszanyert, vagy legalábbis nagyobb) mozgásszabadsága birtokában új küzdelem 4 0 bontakozott ki az új rend konszolidációjáért. Az volt a kérdés, hogy sikerült-e a katonai hatalomnak megszerezni az egész államhatalmat, vagy a nemzetgyűlés szorítja vissza törvényes keretei közé a hadsereget. Vagy a mágnásoknak sikerül a két erő küzdelmét a maguk javára kihasználni. Szeptemberre bebizonyosodott, hogy a katonai hatalom a törvényhozó testülettel szemben alkalmatlan, a törvényhozó testület a katonai hatalom nélkül képtelen a politikai helyzet konszolidálására. Szeptemberre nyilvánvalóvá vált, hogy ha a mágnások Teleki személyében végre meg is szerezték a kormányfői pozíciót, a nemzetgyűlés több- * ségének megszerzése nélkül, a fúzió meghiúsulásával tulajdonképpen kétes értékű pozíció maradt a miniszterelnökség akár Bethlen, akár Teleki kezében. Az 1920 nyári politikai válság jelentőségét az adja meg, hogy az 1920 elején kialakult helyzet felborítása — hathetes birkózás után — egyik félnek sem sikerült. A követke' ző másfél évben ez a kettősség — a katonai hatalom és a törvényhozó hatalom kettőssége — határozta meg a magyar belpolitika arculatát. A rendszer stabilizációja még két évvel elhúzódott. Az 1920 nyári válság is azt is bizonyítja, hogy a demokratikus intézményeknek még a fehérterror legnagyobb tombolása idején is volt jelentőségük. A nemzetgyűlés ellenállása, és a nemzetgyűlés hátvédjével és kölcsönhatásban vele a demok- 1 ratikus sajtó és a szakszevezetek képesek voltak dacolni az ellenforradalommal. Ezen az ellenálláson belül tulajdonképpen meglepő arányokban manifesztálódik a magyar parasztság és pártja ereje. Dacára annak, hogy a fehérterror — a történeti irodalomban eddig figyelemre egyáltalán nem méltatott módon — közvetlenül irányult a magyar parasztság ellen, dacára a parasztság pártja manipulálására irányuló számtalan kísérletnek, 1920 nyarán (és a rákövetkező évben) az ellenfor-140 Sem a Magyarország története VIII. kötete, sem a később megjelent fontosabb munkák nem foglalkoznak érdemben az 1920. nyári politikai válsággal: MT. VIII. k. 426. Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció, Gondolat, Budapest 1982. 103., 106-111. Balogh Sándor-Gergely Jenő-Izsák Lajos-Jakab Sándor-Pritz Pál-Romsics Ignác: Magyarország a 20. században, Kossuth K. Budapest 1985. A vonatkozó részt Romsics Ignác írta, 109-251., 120., 125., 126. old. Kivétel Pölöskei Ferenc idézett tanulmánya: lásd a 6. sz. jegyzetet. Főleg a 130-132., 139-143. Itt a téma kereteiből következik, hogy csak érintőlegesen tárgyalja a kormányválságot.
