Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
458 SZINAI MIKIjÓS természetesen nem tárhatta fel valódi szándékait sem a királyhű mágnások, sem saját tisztikara előtt, amelynek jelentős része szintén a restauráció híve volt. Az pedig teljesen valószínűtlen, hogy közvetlen ellenfeleinek, a nemzetgyűlés tagjainak bevallja, hogy a király elleni játszmájában mennyire függ éppen tőlük. Az a félelem viszont, ami a nemzetgyűlés tagjaiban élt Horthyval, a restauráció előkészítőjével szemben, elfedte előlük a kormányzó pozíciójának ezt a másik oldalát. Az egész nyári válság hátterében a helyzet egyik legfőbb paradoxonává vált, hogy Horthy legnagyobb ellenfele, a nemzetgyűlés képviselte Horthy legitimitásának legfőbb biztosítékát. így alakulhatott ki szeptember közepére a következő „tájkép, csata után": Rubinek megbukott, mint kormányelnök és mint földművelésügyi miniszter, de az ő földreformjavaslata győzött. Nagyatádi Szabó végre megkapta a földművelésügyi tárcát, de elvesztette a demokratikus földreformért vívott küzdelmét. Bethlennek és Gömbösnek sikerült elérni, hogy ne kisgazdapárti legyen az új miniszterelnök, de Bethlen nem kapta meg a kormányhatalmat, és Gömbös nem lett államtitkár (sem a honvédelmi, sem a belügyminisztériumban). Teleki megszerezte ugyan a kormányfői pozíciót, de elvesztette a francia támogatást. Horthynak sikerült visszavonni a kényszerű júniusi engedményeit, meg tudta őrizni az intakt katonai (terrorista) hatalmat, sőt sikerült kiterjesztenie politikai pouvoire-ját, a katonai túlsúly szerepe mégis — a háborús veszély elmúlásával a francia (és német) támogatás elvesztésével, a Friedrich-fenyegetés paralizálása funkciójának megszűnésével — csökkent. A kisgazdapárt két választási győzelme ellenére megbukott a földrefom ügye, de megbukott a kisgazdapárt likvidálására irányuló Horthy-kísérlet is. Igaz, hogy a nemzetgyűlés 1920 júliusa és szeptembere között a magyar parlamentarizmus legreakciósabb törvényeit fogadta el, de bizonyossá vált, hogy megszűnt a nemzetgyűlés felszámolásának közvetlen veszélye is. Megmaradt a katonai hatalom, és megmaradt a kisgazdapárt is. Valamilyen patthelyzet alakult ki. Azután, hogy 1920 nyarán a kormányválság során több puccskísérletet fojtottak el, a következő hónapokban három államcsíny-kísérlet követte egymást Magyarországon. Legújabbkori történetünk annalesei összesen öt államcsínyt jegyeztek fel.1 3 De ebből három a Teleki-kormány megalakulását követő 19 hónapra esett. A hat hétig tartó kormányválság megoldásánál — a következő másfél évre — nem az új kormány, hanem a régi bizonytalanság stabilizálódott. A Horthy-rendszerrel foglalkozó történeti irodalomban hosszú ideig szinte evidenciaként uralkodott a felfogás, hogy a világháború és a két forradalom után győztes ellenforradalommal rögtön és automatikusan visszakerültek a hatalomba a dualizmus-korabeli uralkodó osztályok. Az ideologikus jellegű megközelítések-137 Friedrich-puccs 1919. augusztus 6-án, IV. Károly két visszatérési kísérlete 1921-ben, Bethlen államcsínye 1922. februárjában-márciusában, a Szálasi-féle hatalomátvétel 1944. október 15-én. Ezen kívül regisztrálnunk kell Friedrich két államcsínykísérletét 1920. júius 4-én és 1920 július végén. Tulajdonképpen 1920. június 4. és 1922. márciusa között öl (!) államcsínykísérlet zajlott le Budapesten.
