Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
38 ENGEL PÁL egy pondus ezüst — azaz színezüst — helyett mérlegen mérve másfél pondus régi dénár, két pondus helyett három pondus, fél fertő (6 pondus) helyett kilenc pondus fizetendő; a kamaraispán pedig a helyszínen minden fél fertó ezüstért mérlegen mérve fél fertó új dénárt tartozik adni. A leírás minden tekintetben világos. A kamara az új pénzt kényszerárusítás formájában hozta forgalomba olyképpen, hogy minden beszolgáltatott érték fejében egyharmaddal kisebb értékű új pénzt adott. Ez kétféleképpen történhetett: 1. ha a fizetés ezüstben történt, akkor egységnyi súlyú színezüst fejében ugyanennyi súlyú új dénár járt, azaz értékben egyharmaddal kevesebb, mivel az új dénár ezüsttartalma 2/3 volt; 2. ha az adót az újjal azonos finomságú régi pénzben rótták le, akkor egységnyi súlyú új pénzért 50%-kal többet kellett fizetni, hogy a kamara haszna meglegyen. Sok tekintetben hasonlóan intézkedett az 1335. évi kamarabérleti szerződés 6. pontja.4 2 Ezúttal is a megyéknek küldött parancsok tisztázták, mekkora összeget kell fizetniük (certam sumpmam pecunie, prout in litteris nos tris ad singulos comitatus vei civitates dirigendis videbunt contineri). A kamaraispán — szólt tovább a szerződés — az összegnek megfelelő új pénzt el fogja juttatni a megyékbe, és közli a szolgabírákkal, mikor érkezik embereivel. Akkorra közgyűlést kell összehívni, amelyen „mindenki" (singuli) — mint nyomban látni fogjuk, a nemesek, azaz a birtokosok értendők — köteles lesz három márka bírság terhe mellett megjelenni a pénz átvételére (ad acceptandum monetam nostram). A gyűlésen a kamaraispán a kirótt összeget — az esztergomi érsek és a tárnokmester megbízottjának tanúsága mellett — beváltásra fogja bocsátani „ezen nemeseknek" (exhibebunt ipsis nobilibus.. . adcambiendum). A kivetésről ismét a megyének kell gondoskodnia. A szolgabíráknak és a megye közönsége által melléjük rendelt nemeseknek — vagyis azoknak, akiket az 1330. évi parancs esküdteknek nevez — fel kell osztaniuk az összeget falvakra, beleértve a királv és a királyné falvait is, úgy, ahogyan jónak látják (prout viderint expedire), figyelembe véve, hogy az adót az egész telkes jobbágyoknak kell fizetniük, az olyanoknak tudniillik, akik teljes terragiumot szoktak fizetni földesuruknak (homines singularum portarum integrarum domino terre plenum et integrum terragium persolventium). Azok, akiket a bizottság ide sorolt, kötelesek a kamaraispánnak az adókivetéstől (dicatio) számított egy hónapon belül az erre kijelölt helyen három pondust fizetni ezüstben vagy régi pénzben,43 és ezért ugyancsak három pondust vagyis 25 kis dénárt fognak kapni tőle új dénárban.4 4 Aki az új pénzt vonakodik kiváltani, portánként fél budai fertőt fog fizetni. Hasonló volt az adókivetési eljárás a városokban is, amennyiben itt is közgyűlést kellett hirdetni, és szintén jelen volt az érsek és a tárnokmester képviselője. Itt azonban a kirótt összeget (sumpmam pecunie super ipsos impositam) egy hónap helyett három héten belül kellett kiváltani, és ha ezt 42 DRH 87. 43 Régi pénzből persze értelemszerűen 50%-kal többet, azaz 4,5 pondust kellett adni, amint az 1330. évi rendelkezés részletesen elmagyarázta. 44 A dénár ezüstértékéből (Id. a 6. fejezetet) megállapítható, hogy ponduson itt a magyar fizetőmárka (=3/4 márka) 1/48 része értendő.
