Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
378 GYÁNI GÁBOR a többnyire jobban fizetett, gyakorta külföldi származású szakmunkásság lakáskultúráját szinte egyedül csak az alászálló polgári-kispolgári minták szabták meg. Eklatáns példája ennek a hiánytalan múzeumi archiválásra került Alit Lajos-féle lakáshagyaték, amelynek magas szintű rekonstrukciója és elemzése Mialkovszky Mária és Peterdi Vera közleményeiben olvasható.10 5 Ezzel szemben a frissen városba került elsőgenerációs tanulatlan munkások határozottabban megőrizték a maguk életében a paraszti otthonkultúra alapelemeit. Roppant érdekes, ahogyan ezek a paraszti és polgári kulturális minták egymásra rétegeződtek a nem bérkaszárnya-lakásokban, a telepi bérleményekben élő munkásoknál. A már említett Százados úti községi kislakásos telep példáján mutatható ki, hogy a beköltöző első generáció telepi életformája és privát életterének a kulturális kódja merőben ellentétes elvek szerint alakult. A közéletre, a telepi létre a faluközösségi normák voltak döntő befolyással, úgy éltek itt az emberek egymás mellett, ahogy a hagyományos falusi közösségekben megszokták. Ám az, hogy „a közösségi élet, a viselkedés- és magatartásminták, a cselekvési és döntési stratégiák még a falusi, paraszti hagyományok modelljét követve alakultak ki", csak mérsékelten hatotta át a lakáskultúra szokásrendjét. Hiszen , „a lakás és tárgykultúra már a városi, kispolgári-polgári modellt követte, bár használatuk még egy ideig falusi minta szerint történt." 6 Az alapvetően polgári jelleget bizonyítja, hogy a „berendezett szobában leggyakoribb a kisipari kombinált bútor vagy a komplett hálószobabútor: kettős ággyal, éjjeliszekrénnyel, kettős ruhásszekrénnyel, hármastükörrel és toalettasztallal, vagy a kettős ágyat kombinált szekrény egészíti ki. Ez az utóbbi bútordarab a legjellemzőbb az ilyen típusú lakásbelsőkre...".10 7 A szobaberendezés ellenére a lakáshasználat a régi beidegződéseket követi. „Példás rend és tisztaság jellemezte az alig használt szobát, mely tulajdonképpen egy késői falusi tisztaszobának felelt meg. A konyha viszont többfajta funkciót látott el: a teljes család mindennapi tevékenységének színtere, az idősebbeknek még a hálóhelye is ez volt."10 8 Az eset tanulságai így összegezhetők: a kolóniák több teret engedtek a hagyományos modellek továbbélésének, ráadásul benépesítőik igen gyakran közvetlenül a vidéki paraszti társadalomból érkeztek; az otthonkultúra minősítéséhez nem elegendő a tárgyak számbavétele, a kép teljességéhez szorosan hozzátartozik a tárgyak használatában megfigyelhető szokások irányultsága is. Igaz, az utóbbiról mindig kevesebb adat szól, mint magukról a berendezési tárgyakról. Az előbbi kitekintés felvillantotta a kint és a bent, a magán- és a közélet egymástól elváló, egymással akár szembe is kerülő jelentésvilágát. A telepi példa azt mutatta, hogy a szociábilis szomszédsági közélet és a polgárosodó lakáskultúra kettőssége fogja keretbe az e közösségekben élők mindennapjait. De mi a helyzet a bérkaszárnyák világában élőkkel, ahol a telepihez foghatóan zárt és hagyo-105 S. Mialkovszky Mária: Adalékok az otthonkultúra-kutatás kérdéséhez az Allt-féle hagyaték kapcsán. M. M. M. É. 1979-1980. Bp., 1981. 43-123.; Peterdi Vera: Az Alit család háztartási eszközei. Uo. 151-195. 106 Gergely Katalin: i. m. 33. 107 Uo. 108 Uo.
