Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
376 GYÁNI GÁBOR szonyok színvonalának a javítását illetően. Ráadásul a legtöbb városban nem is jött létre számottevő szövetkezeti mozgalom, és maga a községi lakásépítés pedig legföljebb óhajként fogalmazódott meg, mint Temesvár kapcsán is.9 8 Enteriőr és otthonkultúra A kertváros típusú munkástelepek, mint a Wekerle, a MÁV kolónia, egyes községi kislakásos telepek munkáslakásai a szoba-konyhán kívül kamrával, padlással, tornáccal, udvarral és kerttel szintúgy kiegészültek. Csupán a fürdőszoba maradt továbbra is kuriózum e lakásokban. Fentebb szóltunk már a tanácsi lakásépítésről, vegyük most szemügyre egy, a maga nemében átlagos községi kislakásos telep, az 1908-1910 között a Százados úton megépített 288 lakásos földszintes munkáskolónia lakásbelsőit. Ε bérlemények — 36 kivételével — egyszoba-konyhásak, s 46 m2 alapterületűek. Egyúttal olcsóbbak, mint a bérkaszárnyák lakásai, az átlagos évi bér 230 korona körüli. Jóllehet kamra, WC, sőt folyóvíz is van a lakásokban.9 9 Egy ilyen telepi munkáslakással szemben a bérkaszárnyai otthon a többnyire kéthelyiséges, 25-30 m2 -es, sötét (mert udvari) lakás szűk terében zárta be a lakókat. De hogyan nézett ki belülről ez a lakás? A rendelkezésünkre álló csekély történeti dokumentáció és a még szegényesebb feldolgozásirodalom10 0 nyomán a következőképpen rekonstruálható az átlagos lakásbelső. A szobában (15-20 m 2) a bejárati ajtóval szemközti falsíkkal párhuzamosan helyezték el a szobaberendezés legfontosabb bútordarabját, a két ágyat, amely a szülők használatában állt. A szemközti fal mellett találjuk a kétajtós akasztós szekrényt és a sublótot; a helyiség közepét az asztal és körötte a négy (gyakorta Thonet-féle) szék foglalta el. Az iménti alapbútorzatot esetenként kiegészítette egy vagy több vaságy (a gyerekeknek és az ágybérlőknek), valamint tetszőlegesen bármi más (pl. varrógép). Emelkedettebb szinten a szobaberendezés immár egységes (bár olcsóbb) hálószobai garnitúrából (két ágy, két szekrény), ill. ebédlői célt szolgáló kinyitható asztalból és székekből állt. A konyha (többnyire 10 m2 körüli) az egyszerű munkáslakásokban konyha^ asztalt, széket és lócát (zsámolyt), edények tárolására való polcokat, ún. stelázsikat, mosdóállványt, a vízcsap mellett vizespadot és tűzhelyt (szenes- és fásládát) foglalt magában. Persze, ha túl sokan lakták a lakást, ebbe a helyiségbe is jutott valamilyen fekhely (pl. összecsukható vaságy), viszont igényesebb munkáslakások 98 .Vo. „Építsen tehát a város és a bérbeadást is maga a város eszközölje." Uo. 127. ".Gergely Katalin: i. m. 30-31. too .Gergely András szólt elsőként, bár igen szűkszavúan a munkáslakások berendezéséről már idézett tanulmánya 433-434. oldalain. Az eddig legalaposabb és e tanulmányunkban is alapul vett rekonstrukció muzeológiai esettanulmányként íródott: Mialkovszky Mária: Egy budapesti szervezett szakmunkás lakása a századelőn. (Anyagismertetés és a kutatási problémák felvetése). A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve (M. M. M. É.) 1975-1976. Bp., 1977. főleg 67-91. Természetesen a szóban forgó munkáslakás múzeumi bemutatása is megtörtént a Muhnkásmozgalmi Múzeum kiállításán.
