Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

32 ENGEL PÁL használatban, amely még Pegolottinál is előfordul.1

8

Ez a régi bécsi süly pontosabban úgy határozható meg, mint az újabb bécsi márka 6/7 része. Adatokat hozott továbbá Hóman arra nézve, hogy az 1300 körüli osztrák forrásokban még egy harmadik bécsi márka is szerepel, a „finom ezüst (lötiges silber)" márka, amelyen újkori források szerint 14,5 latos márkát értettek.19

Egyéb megfontolások azt mutatják, hogy ez valójában az újabb, 16 latos bécsi márka „tizedik égetésű" változatát jelentette (egy márka 0,900 finomságú ezüstöt), azaz 14,4 latos (9/10 x 16) volt. Cseh márka. Az újabb irodalomból kitűnik, hogy Csehországban is kétféle súly létezett. Ali. századtól használt eredeti cseh márka 210 g volt.20

Mint majd látni fogjuk, ehhez igazodott az 1300 óta vert cseh garasok pénzlába is. Velencei és nürnbergi márka. A velencei márka súlyára nézve Pegolotti adataiból megállapítható, hogy a párizsi (budai) márkához való aránya 673,33:693 volt, ami 34: 35 aránynak felel meg.2

1

A nürnbergi márkát ugyan időnként azonosnak mondták a velenceivel, azonban ténylegesen kb. egy g-mal könnyebbnek számolták. Súlya a párizsival azonos antwerpeni márkának 387/400 része (237,5578 g) és a kölninek 64/63 része (237,5573 g) volt.2

2 Magyar márka. A budai márkánál egy lattal könnyebb 12—13. századi magyar márkát, „Béla király márkáját" Hóman a 233 g-os kölni márkával azonosította.23 Nézetével szemben újabban kétségek merültek fel: Györffy György arra az eredményre jutott, hogy a régi magyar márka a budainál egy budai lattal — és nem, mint Hóman vélte, egy erdélyi lattal — volt könnyebb, azaz a súlya csak 230 g volt.24

Eleinte én is elfogadtam Györffy meggyőzőnek látszó érvelését, és ezen az alapon számoltam tovább; utóbb azonban egyre több számítás eredménye bizonyította, hogy Magyarországon a kölni márkasúly volt használatban, míg egy 230 g-os magyar márkának semmilyen nyomát nem lehetett találni. Ennek alapján végül is kénytelen voltam nézetemet megváltoztatni és Hóman eredeti megállapítását elfogadni.2

5

A szebeni 18

Hóman: PT. 64-65. 19

Hóman: PT. 364. 1{fJ. Poiváf: Die Währung in den Ländern der böhmischen Krone. Graz, 1970. 20. 21

Tari 33 e grani 13 e un terzo fa un' oncia in Vinegia, ... tari 34 e grani 13 once 1 in Parigi (Hóman: PT. 549, 550). Az eltérés a 34/35 aránytól mindössze egytized gran (673,33x35/34=693,14), ami Pegolottinak 1/3 gran-nyi pontosságú rendszerében már nem volt kifejezhető. 22

Vő. Hóman; PT. 580-581. 23

Hóman: PT. 102-103. 24

Györffy György: A pápai tizedlajstromok demográfiai értékelésének kérdéséhez. Mályusz Elemér emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva et al. Bp. 1984. 143. Érvként tekintetbe veszi a múlt században a régi nagyszebeni pénzverde ásatásakor előkerült 229,2 g-os bronzsúlyt, amely az általa meghatározott magyar márka súlyától csak 1 g-mal tér el. Szerintem ez a súly az erdélyi márkasúly egyik változata volt, és a 0,9 finomságú ezüst mérésére szolgált. Erre mutat, hogy pontosan egykilenceddel nehezebb annál a másik ott talált, 206,4 g-os súlynál, amelyet Györffy kétségtelenül helyesen az erdélyi márkasúllyal azonosított (i. m. 144). Amennyiben a kérdéses 229,2 g-os súly egy 230,19 g-os márkának felelne meg, úgy a súlyának 229,78 g-nak kellene lennie. (Ama eltérésnek megfelelően, amely az erdélyi márka 206,77 gos súlya és a talált súly között mutatkozik.) 25

Kölni súly használatára mutat az Andreanum meghatározása: Béla király márkája=4,5 szebeni fertó+1 kölni dénár. A szebeni márkát az erdélyivel azonosnak véve: 9/8 erdélyi márka=l kölni dénár=l