Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
374 GYÁNI GÁBOR zadelőn megújuló erőfeszítésektől, amelyek végcélja a munkásság lakásviszonyainak új lakások építésével megvalósuló javítása. Vidéki városainkban ebből a célból főként a munkásházépítő-szövetkezetek terjedő mozgalma érdemel nagyobb figyelmet. Építő szövetkezet — szövetkezeti lakás Ferenczi a közhasznú lakásépítő egyesületek fogalma alatt első helyen a munkás lakásépítő részvénytársasági formát említi. „E társaságok — írja —, amelyeknek alapításában első sorban a nagy iparvállalatok, de azután a községek,pénzintézetek és humánus privátemberek szoktak résztvenni, az osztalékot alapszabályszerűen a szokásosnál jóval alacsonyabb százalékra korlátozzák és a bérjövedelem felét a tartalékalap gyarapítására, illetve új házak építésére fordítják."8 8 A magántőke és a közpénzek ilyetén együttes mobilizálása és munkáslakás-építés céljára történő felhasználása nálunk sem maradt egészen ismeretlen. Győrben 1901-ben alakult a Munkás házépítő Rt. 200 ezer korona alaptőkével a helybeli nagyobb iparvállalatok, pénzintézetek, a város és a kereskedelemügyi minisztérium anyagi hozzájárulásával. A kizárólag cottage jellegű, egyszoba-konyhás és idővel öröklakásként megváltható munkáslakásokat építő részvénytársaság 1910-ig 80-90 kertes házat épített fel. A lakások bére egyébként igen magas (évi 265 korona), jelezvén, hogy mégiscsak jövedelmezőségre törekvő magánvállalkozás állt az építkezések mögött.8 A részvénytársaságok mellett a házépítő szövetkezetek jelentették a másik lehetséges megoldást a munkáslakások kérdésében. Ε szervezeti forma három alakja alakult ki: a) az olyan önsegélyen nyugvó szövetkezeti forma, amely tagjainak kölcsönöket és hitelelőlegeket nyújtott saját ház építése céljából; b) az olyan házépítő szövetkezet, amely tagjainak maga épített házakat, melyeket a tagok tulajdonukul meg is szerezhettek; c) végül az olyan lakásépítő szövetkezetek, amelyek szövetkezeti tulajdonban maradó lakások építésére szerveződtek. Az utóbbi esetében a lakások nem mentek át használóik, a szövetkezeti tagok magántulajdonába, hanem megmaradtak bérleménynek, ám e házakban csak szövetkezeti tagok lakhattak, akiket onnan csak kivételesen tehettek ki.90 Hazánkban a házépítő szövetkezeti mozgalom igen szűk keretek között maradt, a gyér számban létesült szövetkezetek sem bizonyultak hosszú életűnek. Jellemző, hogy az 1905. évi szövetkezeti címlista tanúsága szerint az országban ekkor csupán három működő szövetkezetet tartottak nyilván.9 1 De nézzük sorjában. 1897-ben Rákos-Ligeten Munkás-Otthon Szövetkezet alakult a b) pontban leírt intézmény jellegével. Az eredeti tervek szerint 1000 lakás, pontosabban családi ház felépítésére gondolt a szövetkezet, ám tíz év múltán is még csak 408 otthon 88 Ferenczi Imre: A munkáslakás-kérdés... 113. 89 Uo. 118. skk.; Kallós Bertalan; A győri munkásház-építő RT telepe. TMÉ, 1909. 55-58.; Geml József: Temesvár lakáspolitikája. Temesvár, 1906. 37. sk. 90 Ferenczi Imre: A munkáslakás-kérdés... 121. skk. 91 Uo. 134.
