Századok – 1990

Folyóiratszemle - Kuniko Inoguchi: Virágzás jólét nélkül II/344

344 FOLYÓIRATSZEMLE Minthogy Grandi mind Franciaországot, mind Németországot halálos ellenségnek tekintette, nem meglepd, hogy megpróbálta elterelni a figyelmüket Olaszországról, feszültséget szítva közöttük. Mindazonáltal, a Mussoliniénál jóval nagyobb realizmusról téve tanúságot, Grandi kitartóan kereste a Franciaországgal való impasse túlhaladását, mert véleménye szerint mindennél nagyobb veszedelem volt a Drang nach Osten. „Amit nem sikerült nyolc év alatt megtennünk, meggyengíteni a francia presztízst és hatalmat Kelet-Európában, azt sikerült Németországnak egy nap alatt megtennie. Csehszlovákia a rettegés prédája, Magyarország nem áll ellent a kísértésnek, Románia kijelenti, hogy tárgyalni akar Berlinnel, Jugoszlávia kijelenti, hogy végső soron jobb az Anschluss, mint a Habsburgok visszatérése Ausztriába" - írta 1931. április 3-án. Miután elhárult a német-osztrák vámunió veszélye, Mussolini már egyetértett külügyminiszterével, aki két újságcikkben hozta nyilvánosságra a Habsburg-restaurációra irányuló tervét. Úgy vélte, hogy megvalósulása esetén ez lehetne talán az Anschluss egyetlen akadálya. Nem sokkal később - 1931. június 24-én - már Mussolini is azt mondta Grandinak: „...az Anschluss elkerüléséért mindent meg kell tenni, hogy egy Habsburg-restaurációval elérjük az osztrák-magyar uniót. A magyaroknak meg kell győződniük arról, hogy nincs más választásuk, ha nem akaiják, hogy elsodotja őket a nagy német blokk." 1944-ben Mussolini azt írta, hogy 1932. július 20-án azért váltotta le Grandit a külügyminiszteri tisztségből, mert ez hirtelen a Nemzetek Szövetségének rabszolgájává és demokratikus tendenciájú emberré vált. Grandi ezt nem cáfolja önéletrajzában, mert továbbra is azt hiszi - vagy azt akarja hinni -, hogy pragmatikus külpolitikája mindenekelőtt Olaszország történelmi követeléseinek megoldására irányult az európai együttműködés szellemében, és hogy kísérletét a nemzeti szocializmus hatása nyomán keletkezett ideológiai imperatívuszok áldozatául esett Mussolini hiúsította meg. 1932-ben azonban nem így állt a dolog. És Etiópia esetében, ahogyan naplója tanúsítja, éppen Grandi volt az, aki egy agresszív és kockázatos imperializmusra buzdította a habozó Mussolinit. Ami a külpolitika síkján elválasztotta őket egymástól, az csupán stílusbeli, árnyalatnyi, időkalkulációs különbség volt - ugyanazokat a célokat osztották. Storia contcmporanca, 1988. április, 1977—223. I. T. F. INOGUCH1KUN1KO VIRÁGZÁS JÓLÉT NÉLKÜL A Japán gazdasági sikereivel foglalkozó írások ritkán említik az életszínvonal problémáját. Az ország fejlettségi szintjéhez és gazdaságához viszonyítva a japán átlagember életszínvonala, lakás- és munkakörülményei elmaradnak a cikkben összehasonlítási alapul szolgáló amerikai szinttől. Már a szemléletben alapvető különbségeket találunk. Míg az Egyesült Államokban a gazdasági tevékenység az élet minőségének javításit célozza, Japánban a jobb gazdasági helyzet magát a gazdaságot erősíti tovább, s nem tükröződik megfelelő mértékben az emberek életkörülményeiben. Jól mutatja ezt például a nagy közberuházások prioritása. Japán gazdagsága nem az otthonokban vagy az emberek mindennapi életében jelenik meg, hanem a közberuházásokban: luxus irodaházak, népes üzletek, vállalati központok, elegáns hotelek, modem pályaudvarok és repülőterek hirdetik a jólétet, miközben a magánlakásokban gyakran az alapvető kényelem feltételei hiányoznak. A japán külvárosok szegényes alvó városok; parkok, kövezett utak, csatornahálózat nélkül, A lakóhelyül szolgáló külvárosokat nem érinti a virágzás. Az élet - a munka, a szórakozás - a városközpontokban zajlik, az otthon szinte csak alvásra szolgál. A lakóhelyről a munkahelyre naponta több órát utazó dolgozóknak hosszú munkaidejük letöltése után már sem idejük, sem energiájuk nem marad otthoni környezetük csinosítására vagy szabadidős tevékenységre. A felnőttek naponta ingáznak a külvárosokból a városközpontban lévő munkahelyükre, a gyerekek azonban iskoláikat a külvárosokban végzik, s ez a kultúrszegény környezet gyakran egész életükre kihatással van. A külvárosok szinte teljesen a gyermekek birodalmává váltak, ahol a felnőttek ritkán vannak jelen, s fgy szavuknak már alig van súlya. A felnőtt tekintélyek nélkül felnövő gyerekek előtt nincs követendő példa, s talán ez okozza, hogy az ifjabb generációk komoly problémákat okoznak a felnőtt társadalomnak.