Századok – 1990

Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25

PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 27 Az alábbi dolgozat két felismerésből született. Egyrészt abból, hogy Hóman kutatásainak a 14. századot illető eredményei jelentős részben revízióra szorulnak. Másrészt abból, hogy ez a század a magyar pénztörténet sajátosan bonyolult fejezete, amely egységes tárgyalást igényel. A dolgozatban azonban nem a 14. század átfogó pénztörténetét találja az olvasó, hanem a problematikusnak vélt kérdések többékevésbé szisztematikus áttekintését. Vannak köztük olyanok, mint a számítási pénzeké, amelyekkel Hóman nem foglalkozott, és vannak olyanok, amelyekre nézve az eredményei nem meggyőzőek. Ez utóbbiak között az egyik legfontosabb a pénzújítás mechanizmusa. Emellett tárgyalni fogom a magyarországi vonatkozású márkasúlyok rendszerét, a magyar aranyforint árfolyamát, valamint a 14. századi báni és királyi dénárokat. Nem szólok olyan témákról, amelyeket a kutatás véleményem szerint megnyugtatóan tisztázott, és nem bocsátkozom olyanokba, amelyek vizsgálatát a numizmatika feladatának tekintem. 1. A márkasúly I A középkori pénztörténet tanulmányozását igen nagy mértékben megnehezíti a I miénktől merőben különböző és nemegyszer homonim fogalmak használata. Vonatkozik ez olyan, látszólag egyszerű és mindennapos fogalmakra is, aminő a márka. Azt, hogy a középkori ember mit értett márkán, a legegyszerűbben úgy érthetjük I meg, ha a rokon eredetű mai angol fontra gondolunk. A font, ami a fogalom értelmét illeti, ugyanaz volt Nyugat-Európa számára, mint a márka Közép- és Kelet-Európában: nemesfémsúly és számítási pénz egyszerre. Egyfelől tehát meghatározott súlyú ezüstöt vagy aranyat jelentett, másfelől meghatározott számú (240) dénárt, azaz ι ezüstpénzt. (Ismeretes, hogv az angol font flat, libra, £] a közelmúltig 240 pennyre oszlott, a penny rövidítése [d] pedig a középkori denarius név maradványa.) Genetikailag a kétféle jelentés oly módon függött össze, hogy egy font súlyú ezüstből eredetileg, a frank korban 240 dénárt vertek. Ez a kapcsolat azonban idővel elhomályosult. Szokássá vált, hogy fizetéskor más súlyú — és így más értékű — dénárokbői is 240-et tekintsenek egy „fontnak", és ezzel a szónak új jelentése született: a font mint pénzegység. Európa más tájain a márka ment keresztül hasonló jelentésváltozáson. Feltűnésekor, all. században még ezüstsúlyt jelentett, és fél fonttal vették egyenlőnek. Később a súlymárka (marca ponderis) mellett megjelent a számítási márka (marca computi), mint bizonyos számú dénár gyűjtőneve, tehát mint pénzegység. Ez a szám azonban a 240 dénáros fonttól eltérően igen különböző volt, így pl. Magyarország legnagyobb részén a 13. századtól a 400 dénáros márka vált általánossá. A marca szó igen gyakran magában, mindenféle jelző vagy értelmező nélkül fordul elő forrásainkban, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy adott forráshelyen melyik értelmében használatos. Az említett két jelentése azonban