Századok – 1990

Történeti irodalom - Láng Imre: Az Egyesült Államok gazdaságpolitikája és külpolitikája (1933–1939) (Ism.: Incze Miklós) II/325

325 TÖRTÉNETI IRODALOM Nem (gy a harmincas években, amikor Németország erős közép-európai gazdasági és politikai pozíciói miatt valamennyi kis állam kényszerpályán mozgott. Nem tartom pontosnak azt a sommás megállapítást, hogy a magyar kormányok a történelmi határok visszaállításáért harcoltak. Ezt a kérdést időben és térben elhelyezve lehet csak vizsgálni. A magyar kormányok többsége az optimális revízióért küzdött. Ami nem zárja ki azt, hogy egyesek a történelmi határok viszszaállításának a gondolatával is foglalkoztak. Könyvét nagyra értékelem, annak ellenére, hogy sok mindenben nem értek egyet a szerzővel. A dám Magda LÁNG IMRE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK GAZDASÁGPOLITIKÁJA ÉS KÜLPOLITIKÁJA 1933-1939 A NEW DEAL ÉS AZ „ÚJ SEMLEGESSÉG" ÉVEI Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 296 1. Láng Imre monográfiájának irodalomjegyzéke arról tanúskodik, hogy a Roosevelt-éra problematikája fél évszázada foglalkoztatja a kutatást, s még évtizedünk elején is napvilágot látott olyan munka, amelynek témakörét korábbi publikációk alapján feltárták, részkérdéseivel egyetemben ismertnek vélhettük. Több magyarázat adható erre. Mindenekelőtt: tényként fogadhatjuk el, hogy a vizsgált időszak még mindig tartogat feltáratlan területeket a kutatás számára. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy már feldolgozott kérdéskörök új megközelítéseivel van dolgunk, ismereteink tehát bővülnek, illetve módosulnak. A magyarázatokat folytathatnánk. Az irodalomjegyzék arról győz meg, hogy a szerzőnek alapos forrásfeltáró és szelekciós munkát -és persze megfelelő forráskritikát - kellett elvégeznie, amíg eljutott a 30-as évek viharos iramú fejleményei közepette keletkezett kortársi irodalomtól a kritikai felülvizsgálat alapján forrásértékűnek bizonyuló szakmunkákig, s a kutatás forrásbázisát képező iratanyag, dokumentumgyűjtemények és egyéb (hivatalos)publikációk szelekciójáig. Nem könnyíthette a kutatást, hogy nagyrészt olyan munkák forrásértékéről kellett a szerzőnek meggyőződnie, amelyek a hidegháborús szemléletmód uralmának idején keletkeztek, amikor „politikai divat"-tá vált a Roosevelt-életmű elutasítása, sőt megrágalmazása, s az észak-amerikai értelmezésű liberalizmus megtagadása. A könyv előszava az alábbiakban határozza meg az 1933 márciusában hivatalba lépő demokratapárti kormányzat örökségét: „A Roosevelt-kormányzatra kettős feladat hárult a tárgyalt időszakban: a példátlanul súlyos gazdasági válságból való kijutást, az amerikai kapitalizmus megszilárdítását célzó New Deal megvalósítása, s ezzel egyidejűleg (az én kiemelésem - I. M.) az Egyesült Államok nemzetközi politikai és világgazdasági szerepének újraértelmezése és érvényre juttatása." (7. old.) A Roosevelt-kormányzat hivatalviselése első szakaszának történelmi jelentősége abban áll, hogy az elnök és munkatársai vállalták az amerikai gazdaság csődtömegként jellemezhető állapota által sürgetett feladatokat, s ezt teoretikus megalapozottságot szinte teljesen nélkülöző, egymással vitázó nézetek halmaza birtokában - lényegében tehát nem kellő felkészültséggel - tették. De a feladatok vállalásának történelmi jelentősége nem pusztán a hazai gazdaság talpraállítását, sőt reformját is célzó elszántságból fakadt. Roosevelt hivatalba lépésekor Hitler már a hatalom birtokosa volt. Az elnök a rá jellemző intuícióval fontolgatta az új berlini vezetés aspirációit fékező, leghatékonyabbnak ígérkező lépéseket, s bár az első hetekben még nem lehetett kialakult programja, a potenciális agresszor elleni akció szükségességéről meg volt győződbe. Egyidejűleg vizsgálta a tokiói agresszív törekvések feltartóztatásának lehetőségeit is, de lényegében már lemondott a korábban tervezett „kemény" japán-politikáról. Döntése a világbékét fenyegető erők rangsorolásának konzekvenciája volt: a figyelmét Európára összpontosító elnök a Hitler-rezsim megfékezését tekintette elsődlegesnek. A washingtoni kormányzat feladatvállalásának történelmi jelentőségéhez szervesen kapcsolódott a tőkés világgazdaság bajainak nemzetközi összefogással történő orvoslásában való közreműködés deklarálása is. Láng Imre a következőképpen jellemzi az 1933 márciusában megindított folyamatot: „A hivatalba lé-