Századok – 1990

Történeti irodalom - Wirtschaftliche und politische Integration Europa in 19. und 20. Jahrhundert (Ism.: Mérei Gyula) II/308

314 TÖRTÉNETI IRODALOM külkereskedelem liberalizálása hosszabb időn át gazdasági szerkezeti válsággal is járt együtt. A gazdasági rend és a gazdaságpolitika szempontjából jelentős integrálódás irányítója a neoliberalizmus és a külgazdaság egymást kölcsönösen feltételező összefonódása a termelőeszközök magántulajdona alapján mind nemzeti, mind nemzetközi viszonylatban. A tanulmány tetemes része foglalkozik a nyugatnémet mezőgazdasági politikával, de nem mulasztja el annak említését sem, hogy a nyugatnémet vámtarifa 1959 óta a szén, 1960 óta a kőolaj támogatására is kiterjedt. Mindez - állapítja meg - csak fenntartással egyeztethető össze a neoliberalizmus elveivel. Azt sem leplezi a szerző, hogy a szabad forgalom, az európai integráció melletti hitvallás mögött állandóan és minden egyes árutétel helyzete körül az érdekeltek késhegyig menő harca érhető telten. Csak a külgazdaságban érvényesült a növekedést szolgáló, integrációs liberális gazdaságpolitika, más támogató eszközökről sem feledkezvén meg. Mindeme tényezők eredőjeként az NSZK kedvező árakon kínálhatta áruit a világpiacon. A tőkekivitel csak 1958-59-ben kezdett szerephez jutni, ám 1959 közepétől az ismét meginduló növekedési ciklus miatt nem sokáig volt szükség rá, és a hosszú lejáratú tőkeexport ismét gyengült. Az NSZK-ban a tőkefelhalmozás egyik sajátos forrása a jövedelem és a vagyon közötti éles eltérés. Az agrárvédelmi politika negatívan befolyásolta a tömegek belső fogyasztásának, ill. reáljövedelmének alakulását. Ezzel a szakszervezetek az 50-es évek második felében szembeszálltak ugyan, de követeléseikben mindig jelen voltak a növekedés stratégiai elemei is, minthogy a szakszervezetek érdekeltek voltak az általános integrációban. Az NSZK illetékesei az exportvolumen növelését és az import csökkenését értették a szabad forgalom címszaván, nem pedig a szociális piacgazdálkodást, hatékonyabb hitelpolitika esetén az európai és a világgazdaságba történő integrálódás az NSZK összgazdasági egyensúlyának jegyében mehetett volna végbe. Hans Jürgen Küsters: Vámunió vagy szabadkereskedelmi övezet. Az ötvenes évek nyugat-európai kereskedelempolitikájáról folyó vitához c. tanulmánya hangsúlyozza, hogy a hidegháború légkörében - az Európa gondolat híveinek megítélése szerint - a szupranacionális európai szövetségi állam egyhamar nem valósítható meg. Nemzetállami keretben hatékony külgazdasági és társadalompolitikát az egyes nyugat-európai államok nem tudnak folytatni. Emiatt nemzeti parlamentek által jóváhagyott nyugat-európai integrációt kell létrehozni szabadkereskedelmi alapon. Küsters államonként, részletekbe menően mutatja be, milyen nemzetállami és az eltérő érdekeket is figyelembe vevő alapon jött létre az EGK 1955-ben a messinai értekezleten, ahol még àz 1956. évi Spaak-jelentést megelőzően - hosszú viták után - közvetett junktimot hoztak létre. Ez a megállapodás a francia érdekeket kifejező elgondolás szerinti piacgazdasági elvet érvényesítette. London - a szövegben részletesen kifejtett indokai miatt - 1955 novemberében kivonult a brüsszeli tárgyalásokról, és létrehozta az EFTA-t attól félve, hogy az EGK-típusú vámunió sérti Nagybritannia szuverénitását, és külgazdasági elszigetelődéséhez vezet. Ugyanakkor nem kívánt szakítani az EGK-val, noha jobban függött gazdaságilag a Commonwealth államaitól, mint a nyugat-európai államoklól. Küsters szerint illúzió annak feltételezése, hogy az egyes nemzeti államok önként visszatérnek a globális szabadkereskedelmi alapra. Az EGK-ban életre hívott vámunió ellenben a gazdasági integráció folyamatához vezető utat mutatott, és lényegesen segítette Nyugat-Európa államait kapcsolataik megszilárdításában, konfliktusaik békés rendezésében, korábban nem ismert mértékű gazdasági fellendülés kísérőjeként. Emellett az EGK révén francia, belga, holland gyarmati - tegyük hozzá részben volt, azóta felszabadult -területek bevonásával olyan együttműködési rendszer fejlődött ki, amely - véli Küsters - követendő példája lehet az ipari és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatoknak. Nagybritannia EFTA-szisztémája főként politikai motivációjú, kilátástalan próbálkozás volt annak bizonyságaként, hogy egy régi európai nagyhatalom nem tarthatja fenn évszázados különállását a kontinenstől. Emiatt az EFTA csak átmenetileg tudta megosztani Nyugat-Európát kereskedelempolitikai téren. Az EGK-EFTA konfliktus végül is 1972-ben zárult le, amikor Nagybritannia belépett a Közös Piacba. A kötet egyik nagy érdeme, hogy csaknem a teljes szakirodalmat hasznosítja, amivel a további kutatásoknak felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Nem kisebb erénye a profitra orientált nyugat-európai társadalmakban - a termelési, technikai, tudományos előrelépés óriási eredményei mellett vagy éppen ezek következtében is - más-más módon, formában újraéledő válságok, az erősebbek, a nagyobbak érdekeinek a kisebbek, a gyengébbek nemzeti szuverénitását, azonosságtudatát sértő nyomásának hiteles bemutatása, miként az ezek elhárítására irányuló erőfeszítéseké is, amelyek azonban a meg-megújuló gazdasági, hatalmipolitikai válságok tanúsága szerint csak ideig-óráig járhatnak sikerrel, mert nélkülözik az emberközpontúságot, a nemzeti szuverénitások, azonosságtudatok és a közös, összefogó érdekek maradéktalan összhangjá-