Századok – 1990

Történeti irodalom - Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. III. Abteilung. Das Ministerium Boul-Schauenstein. Band 4. (Ism.: Kozári Mónika) II/305

305 TÖRTÉNETI IRODALOM DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867. III. ABTEILUNG. DAS MINISTERIUM BIJOL-SCHAUENSTEIN. BAND. 4. 23. DEZEMBER 1854 - 12. APRIL 1856 Wien, Österreichischer Bundesverlag, 1987. 346 I. AZ OSZTRÁK MINISZTERTANÁCS JEGYZÖKÖNYVEI 1848-1867. III. RÉSZ. A BUOL-SCHAUENSTEIN - KORMÁNY. 4. KÖTET. 1854. DEC. 23.-1856. ÁPR. 12. Az előttünk fekvő kötet része annak a sorozatnak, amely a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadására alakult Osztrák Bizottság és a bécsi Kelet- és Délkelet-Európa Intézet kiadásában jelenik meg 1970 óla folyamatosan, és amely célja szerint felöleli majd az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek teljes kiadását 1848 és 1867 között. A sorozat eddig megjelent darabjai a bevezető kötet mellett (Minisztertanács és Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek 1848-1867, 1970) a Buol-Schauenstein (1852. ápr. 11.-1859. máj. 17.) III. Abteilung; a Rainer Erzherzog (1861. febr. 4.-1865. június 26.), valamint a Mensdorff (1865. június 26.-1865. júli. 27.) V. Abteilung; és a Belcredi (1865. júli. 27.-1867. febr. 7.) VI. Abteilung kormány időszakát érintik. A Buol-Schauenstein-kormányró! szóló köteteket Waltraud Heindl szerkesztette és a sorozatnak ehhez a lII./4-es kötetéhez Helmut Rumpler Irt előszót. Az 1854 decembere és 1856 áprilisa közötti időszak első pillantásra a nyugalom és a konszolidáció szakaszának tűnik - (íja. 1848 következményeit már nem lehet érezni (bizonyára úgy érti, hogy Ausztriában) és még időbe telik, amíg az olaszok, lengyelek és magyarok politikai és szociális önállósodásuknak ismét felmenő ágába kerülnek. A másik oldalon pedig a Buol-minisztérium, amely mind kül-, mind belpolitikájában a Schwarzenberg érát kívánta követni, Ausztria átalakításában nem volt olyan lendületes, mint elődje. A neoabszolutizmus rendszere a közigazgatási reformmal, a szabad földforgalom megteremtésével és az egyetemi reformmal elérte belső tökéletesítésének határát. Ennek a fejlődésnek a gyakorlati és szimbolikus csúcspontja a „trón és az oltár" szövetségének demonstrálásaként kötött 1855. aug. 18-i konkordátum. A nyugalom azonban csalóka, látszólagos volt. Kezdetben úgy tűnt, hogy az osztrák semlegességi politika Ausztriára nézve csökkentette a krími háborúnak és az azt kísérő világgazdasági válságnak a kedvezőtlen hatásait, a valóságban azonban éppen külpolitikai és pénzügyi zsákutcába manőverezte Ausztriát. A semlegességi politika többe került, mint amennyit az államháztartás elő tudott teremteni. Igaz, hogy az 1855-ben kirobbant állami deficitnek nemcsak a katonai kiadások voltak az okozói, a rossz termés, a textil· és vasválság, a közigazgatásra fordított egyre nagyobb kiadások és a gazdasági struktúra megjavítására fordított összegek sokkal jobban megterhelték az államháztartást. Helmut Rumpler szerint teljesen helytálló Wallraud Heindlnek az az értékelése, hogy „az államháztartás krízise nem(csak) a krími háborúban folytatott osztrák politika következménye volt, hanem hogy fordítva, az államháztartás krízise a krími háborúban folytatott osztrák semlegességi politika jelentős meghatározó tényezője volt". (Bevezető tanulmány, XVII. p.) Bruckot mini mentőangyall nevezték ki pénzügyminiszternek - írja Rumpler. A Bruck által kezdeményezett aktív és sikeres politika oda vezetett, hogy az 1851 óta háltérbe szorított miniszteri konferencia szerepe jelentősen megnövekedett. 1856-ban vila kerekedet! arról, hogy a miniszteri konferenciái a birodalmi tanács elé sorolják-e. Ferenc József - addig folytatott politikájával szemben - a miniszlerianács javára döntött. „A neoabszolutizmus elkezdte óvatosan megváltoztatni arculatát" - állapítja meg Helmut Rumpler. Waltraud Heindl bevezető tanulmányában mindenekelőtt Bruck hivatalba lépéséről és személyiségéről szól, egy dinamikus, energikus emberről, akinek minden kérdésről volt véleménye. Biztosan uralta a „gazdasági-, pénzügyi- és kereskedelempolitikai" területet és ezeknek az érdekeit a többi tárcáknál is érvényesítette. A legnagyobb erőssége azonban „az ifjú császár befolyásolásának virtuóz technikája" volt. (X. P) Bruck hivatalba lépése után a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tárgyalt témák között megszaporodtak a gazdasági és pénzügyi vonatkozásúak. Emellett a konkordátum megkötéséig a másik fő téma a vallás, mindenekelőtt a katolikus vallás volt. Ez a két kérdéskör szignifikánsan megmutatja ennek a rövid történelmi időszaknak az alaptendenciáit: egyfelől gazdasági modernizálás, másfelől a katolikus egyháznak tett koncessziók révén az abszolutista rendszer megszilárdítása, „bebetonozása".