Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 273 leményét túlságosan leplezze. Több sem kellett az ellenzéki liberális csoportok mű­ködését szigorú mértékkel és ellenőrző szándékkal követő konzervatív köröknek, hogy kiiktassák politikai ellenfeleik nyomós külföldi támaszát. Végül is Dunlop kény­telenségből akkor vett búcsút állomáshelyétől, amikor az események végkifejlése még nem mutatkozott meg a maga teljes valóságában - legfeljebb csak sejteni lehetett mindazt, ami végül is bekövetkezett. Az országgyűlés későbbi feloszlatása, az önké­nyuralom újabb változatának, a Schmerling-provizóriumnak statáriummal karöltve já­ró bevezetése már olyan mozzanatok, melyek ugyan Dunlop távozása után realizálód­tak, de az események bekövetkezésének lehetőségeiről Dunlop jó előre informálta az angol kormányt. Ennyiben és sok egyéb vonatkozásban is Dunlop magyarországi kül­detése angol szempontból hasznosnak bizonyult. Miként az 1840-es években Black­well, hasonlóképpen az 1860-as években Dunlop működése hozzájárult ahhoz, hogy illetékes angol körök tárgyilagosabb információkhoz jussanak Magyarország politikai és gazdasági állapotáról egyaránt, és az osztrák kormányhoz fűződő kapcsolataikban ennek figyelembevételével járjanak el. A Palmerston-kormány, ha az osztrák birodalom egységének fenntartását, erejé­nek visszanyerését, a konszolidációt európai érdekűnek tartotta is, attól azonban óva­kodni látszott, hogy azonosítsa magát az osztrák kormány Magyarország irányában tanúsított lépéseivel, politikájával. Amikor Deák Ferenc nevezetes felirati beszéde után, Rechberg gróf diplomáciai körlevelében igyekezett meggyőzni a külföldi kor­mányokat a beszédben kifejezésre jutó szándékok alaptalanságáról - Russell külügy­miniszter gróf Apponyi Rudolf osztrák követ tudomására adta, hogy Magyarország irányában sokkal nagyobb türelmet, megértést és hajlékonyságot kellene tanúsítaniuk. Óvakodni kellene a kemény politikától, a magyar autonóm kormányzatot sértő köz­ponti kormányzat túlzott előtérbe állításától, békülékeny módon válaszolva a felirat­ra - volt a Palmerston-kormány véleménye, és a polgári kormányzat fenntartását ta­nácsolta Bécs számára.64 Gróf Apponyi Rudolf beszámolójából is ismeretes, hogy Angliában mennyire rokonszenvvel fogadták Deák ugyan határozott, de békülékeny hangú és mérsékletre mutató beszédét, alapot látva ebben az ellentétes álláspontok közeledésére, kiegyenlítésére. Akár Dunlop 1861 júniusáig tartó pesti működésére gondolunk, akár az angol sajtónak Magyarországra is eljutó, békülékenységet sugal­mazó cikkeire - mindezek a mérsékelt liberális ellenzék magatartására bátorítólag ha­tottak, megerősítették hitüket eljárásuk jogosságának tudatában és európai fontossá­gában. Ha mindez az adott időszakban kevésnek is bizonyult ahhoz, hogy Bécset jobb belátásra ösztökélje, de ahhoz mégis hozzájárult, hogy az ismét passzivitásba szoru­ló magyar ellenzéki tábor erejét, jövőbe vetett bizalmát fokozza. Ebben az összefüg­gésben Dunlop magyarországi küldetése nemzetközi jelentőséget nyert, bizonyossá­got nyújtva Anglia közép-kelet-európai érdeklődésének, és nem kevésbé annak is, 64 Rechberg gróf külügyminiszternek az osztrák külképviseletekhez intézett jegyzékéről, Deák Fe­renc, 1861. május 13-án előterjesztett felirati javaslatával kapcsolatban Kónyi: Deák. I. m. III. 67. és köv.; Vö. Szögyény-Marich László emlékiratai. I. m. III. 102.; Russell Lord gróf Apponyi Rudolfhoz intézett 1861. június 1-i levele kiadva Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. I. m. II. 740.

Next

/
Thumbnails
Contents