Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 271 bői származó barátai és informátorai e téren is kellő módon tájékoztatták. Rámutat arra, hogy Magyarország számára Fiume életbevágóan fontos kérdés. Annak ellenére, hogy horvát város, de véleménye szerint a magyarok jogosan tartanak rá igényt a Mária Terézia uralkodónőtől származó ajándék jogán. Utal a velencei köztársaság hosszan tartó befolyására, időnkénti uralmára, de arról is szól, hogy a Frangepán család Fiumét magántulajdonként bírta, és a terület teljes jogú birtokosa volt. Habár a nagyhatalmú Frangepánok valóságos kiskirályokként uralkodtak ezen a területen, de Magyarországon is hatalmas birtokaik voltak, és egyre inkább magyarokká váltak, és ily módon Fiumét sokáig mint Magyarország részét uralták. Hasonlóképpen mint a Mura szigetet a Dráva és a Mura folyók közötti részt birtokló Zrínyi család. Miután az utolsó Frangepánt és az utolsó Zrínyit kivégezték, az osztrákok rátették a kezüket a két család birtokainak nagy részére. Viszont Mária Terézia volt az, aki 1760 körül Pozsonyban tartott országgyűlés idején visszaadta Fiumét és körzetét Magyarországnak, és ezen jogállása 1848-ig meg is maradt. Dunlop ezen történelmi visszapillantásból vezeti le a Fiumére vonatkozó újabb igényeket, melyek természetesen egy pesti központtal alakuló magyar királyság esetén nagy fontossággal rendelkeznének, hogy Magyarország tengerparttal bírjon. Ugyanakkor Ausztria az ilyen természetű magyar igényeknek ellentmond, semmiképpen sem kívánja az egyébként is szűkülő adriai tengerparti területeit csökkenteni. Bécs határozott törekvése, hogy Fiúméval szemben a magyar kereskedelmi forgalmat Trieszt felé terelje, hogy akadályokat gördítsen egy önállóbb jellegű magyarországi kereskedelmi és közlekedési politika kialakulása elé, melynek egyik lényeges alkotóeleme lenne a Pest és Fiume közötti kapcsolat megerősítése. Dunlop utal a gróf Széchenyi Istvántól származó vasútépítési tervekre is, melyeket Bécs ellenzett, és a Fiúméval megteremtendő közvetlen és rövidebb vasúti kapcsolat megteremtése helyett, egy kerülővel a forgalmat Trieszt felé terelték. Dunlop hangsúlyozza, hogy a magyar politikai és gazdasági körökben igen erős a törekvés egy Bécstől függetlenebb kereskedelmi politika megvalósítása érdekében, és éppen ezért ,,a fiumei kérdés nagyon komoly lesz, ha az országgyűlés foglalkozik majd vele". Dunlop jelentéseiből világosan kitűnik, hogy mennyire körültekintő és alapos munkát végzett annak érdekében, hogy az angol kormány kellő módon informálva legyen a magyarországi helyzetről, a sajátos magyar érdekekről és azokról az akadályokról is, melyek mindezzel szemben állanak. Aligha lehet azon csodálkozni, hogy a bécsi vezető köröknek előbb-utóbb szemet szúrt a bécsi angol követség pesti delegáltjának működése. Pontos értesüléseink ugyan nincsenek Dunlop rendőri megfigyeléséről, működésének ellenőrzéséről, de annyi bizonyos, hogy az udvarhű ókonzervatív politikai vezetők rosszallását váltotta ki az angol megbízott feltűnése Pesten, szoros kapcsolatainak kiépülése a liberális ellenzéki politikusokkal, akár a szélsőbb, avagy a mérsékelt szárnyhoz tartozzanak is azok. Úgy vélekedtek, hogy Dunlop jelenléte felettébb káros, mert bátorítja az ellenzéki mozgalmakat, akarva-akaratlanul is annak a feltevésnek ad tápot, hogy a hatalmas Anglia rokonszenvezik a magyar al-60 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. márc. 12. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 608/11.).
