Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 259 Deák-párt kitart a magyar alkotmányosság teljességének igénye mellett, és az országgyűlést csak az esetben fogják törvényesnek tekinteni, ha azon jelen lesznek Erdély és Horvátország képviselői. Enélkül hallani sem akarnak koronázásról. Az a vélemény kerekedett felül, hogy a Februári pátenst és a bécsi Reichsratba"képviselők küldését vissza kell utasítani. Amennyiben Bécs nem hajlandó engedményekre, akkor még mindig jobb, ha az országgyűlést feloszlatják, mint hozzájárulni a törvénytelen állapot legalizálásához. Mindebből Dunlop a magyarországi helyzet bizonytalanságáról, sok tekintetben kiltástalanságáról szól, és úgy látja, hogy voltaképpen két megoldás látszik bekövetkezhetőnek. Az egyik a katonai erőszak alkalmazása, az országgyűlés feloszlatása, az adó kényszerű eszközökkel történő behajtása - a lakosság passzivitása mellett, várva a jobb napokat. A másikat külső események idézhetik elő, amennyiben sikerülne 10-15 ezer fegyveres forradalmárnak betörni az országba az országgyűlés feloszlatása után. Ez esetben Dunlop véleménye szerint a mérsékelt liberális ellenzék működése végképpen megbénulna, elszigetelődnének, „befolyás nélkül maradnának, nem tudnák az országos általános felkelést megakadályozni a császári kormány ellen". Megítélése szerint az utóbbi meggátlását számos belső és nemzetközi lépés szolgálja. Bizonyos közeledésről szólnak Ausztria és Oroszország között. Bécsben ismét felülkerekedett az a tendencia, hogy Horvátországban és másutt is támogatják mindazokat a nemzetiségi mozgalmakat, melyek szembekerülhetnek a magyar nemzeti mozgalommal. Állítólag erősödik Bécsben a Piémont elleni katonai revans hangulata, különösen azután, hogy a Nápolyi királyság végleg összeomlott Gaeta elestével. Dunlop úgy véli, hogy ha Ausztria Itáliában háborúba keveredne, az esetben Magyarországon ostromállapotot hirdetnének ki, és orosz csapatok vonulnának fel a birodalom észak-keleti határa mentén.35 A jelzett feltevések, kombinációk és találgatások azért érdemelnek figyelmet, mert a kaotikus, számos bizonytalanságot keltő állapotban tükrözték a magyarországi közvélemény hangulatát, a politikai mozgalmak vezetői körében felmerülő gondolatokat, kombinációkat. Ausztria itáliai revans-háborújának tervei viszont a birodalom belső politikai-gazdasági válságának közepette egyre inkább háttérbe szorultak, de nem kevésbé ellene szóltak a nemzetközi erőviszonyok is. Nemcsak Franciaország, de Anglia is ellenezte az olasz nemzeti egység létrejöttét megzavaró esetleges osztrák intervenciót. Ausztria olasz lakta tartományainak megtartása és az esetleges beavatkozás az itáliai ügyekbe Bécs részéről, nem járhatott a Palmerston-kormány támogatásával, de még a cári kormány helyeslésével sem. Ausztria csak annyiban számíthatott a konzervatív kormányok és diplomáciáik támogatására, amennyiben valamiféle békés megoldást talál a birodalom belső ügyeinek rendezésére, az elégedetlenség fokozatos lecsillapítására. Viszont Dunlop jóslatai a magyarországi ügyek kilátá-35 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. márc. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 608/10.).
