Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

250 LUKÁCS LAJOS szerint mindez meglehetősen túlzás, mert az ellenzéki mozgalmat a mérsékelt liberális ellenzéki politikusok tartják kézben, az 1848-as alkotmány helyreállításának programját képviselve és büszkeséggel határolják el magukat minden olyan feltevéstől, mintha álláspontjukat „idegen ügynökök" befolyásának hatása alatt formálták volna ki, és a „forradalmi hangulat" ezen hatások nyomán alakult volna ki. Dunlop feladatává vált, hogy tájékozódjon a különböző politikai nézetek és elgondolások között, és a feltevéseket, alaptalan kombinációkat leválassza a valóságos társadalmi erőktől és mozgalmaktól. Tevékenységének, magatartásának, eljárásának természetéről Fane olyképpen instruálta, hogy kellő óvatossággal járjon el, ne hívja fel működésével a magyarországi hatóságok figyelmét. Fane még arra is intette, hogy abban az esetben, ha különösen fontos közlendője akad, akkor azt ne bízza a hatóságok által könnyen ellenőrizhető postára - hanem inkább jöjjön személyesen Bécsbe. Továbbá oly értelmű tanáccsal is ellátta, hogy politikai jellegű eljárását gazdasági jellegű problémák iránti érdeklődésével is igyekezzen elfeledni. Ámbár ezen utóbbi javaslatnak nem mondott ellent azon körülmény, hogy Anglia valóban érdeklődést mutatott Magyarország gazdasági ügyei, kereskedelmének tárgyai iránt, és Dunlopnak ebben a vonatkozásban is voltak feladatai. Fane felhívta Dunlop figyelmét arra, hogy az angol kormány megfontolás tárgyává kívánja tenni egy kereskedelmi szerződés megkötését Ausztriával és ezen okból nem közömbösek az olyan természetű információk, melyek tárgyát képezhetik a Magyarországból Angliába irányulható exportnak. Az érintettek érdeklődését fokozhatja a borkereskedelmet könnyítő újabb vámtarifák Angliában, továbbá az angol importőrök érdeklődése a kukorica, a gyapjú, a kender iránt és a legkedvezőbb szállítási módozatok tekintetében. Mindezen tárgykörökben is Dunlopnak lehetősége nyílt a magyarországi helyzet felmérésére. Viszont 1861 januárjában Dunlop elsősorban a felgyorsult magyarországi politikai-társadalmi mozgalmakra hívta fel a figyelmet. Ami szembetűnő volt számára különösen, az a szabaddá vált mozgás, a sajtó merész kritikai hangvétele, a nemzeti érzület kinyilvánításának bátorsága, a nemzeti viselet elterjedése, a háromszínű nemzeti zászlók megjelenése, a megyei és városi közélet felélénkülése, az abszolutizmus elleni nyílt fellépések az önkormányzati testületek ülésein, a császári címerek eltávolításának akciói és sok minden egyéb jelenség, melyek Dunlopot arra a következtetésre vezették, hogy „egyfajta csendes forradalom zajlik itt, úgy tűnik, Magyarország egy bizonyos fajta önkormányzat felé sodródik". Meglátása szerint a politikai vezetés a mérsékeltek kezében van, ők kerültek előtérbe a hivatalokban is. Javukra volt az esztergomi értekezlet, mely az 1848-as választási törvény alkalmazása mellett állt ki. A mérsékelt politikai irányzat befolyását növelte a császár döntése Teleki László gróf szabadonbocsátása ügyében, továbbá az a tény is, hogy a császár fogadta Deákot és Eötvöst - a mérsékeltek legbefolyásosabb képviselőit. Ugyanakkor Dunlop arra is felhívja a figyelmet, hogy a forradalmi elemek befolyása igen széles körű, Kossuth népszerűsége nagy, nevét a tüntetések során Garibaldival együtt emlegetik. A szélsőséges párt céljairól és szándékairól Dunlop nem tud bővebben nyilatkozni, úgy véli, hogy erre az események további alakulása vethet majd fényt. A közelgő országgyűlési választások lefolyásától várja, hogy felfedje az „ultra-szeparatista" párt erős és gyenge oldalait. Annyit azonban jelez, hogy mennyire általános az elégedetlenség az adók miatt, mely együtt jár