Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 243 kérdést intézett az ügyben Lord John Russell külügyi államtitkárhoz. Az utóbbi válaszában közölte, miszerint Graham Dunlopot az ő tudtával és a bécsi angol követ hozzájárulásával küldték Pestre. Viszont az osztrák kormány megítélése szerint a nevezett angol megbízott az elégedetlen magyar párt bátorítására adott okot, és ezért kérték visszahívását -, mely kívánság tekintetbe vétele elől az angol kormány nem zárkózott el. Ezt követően - miután Mr. T. Duncombe képviselő arra nézve kért felvilágosítást, hogy vajon Rechberg gróf jegyzékben kérte-e Dunlop visszahívását; - Russell olyképpen válaszolt, hogy formális jegyzékre e tárgyban nem került sor, csupán az osztrák kormány óhaját juttatták megfelelő formában kifejezésre.2 Mielőtt az osztrák kormány kívánságának indokoltsága, avagy indokolatlansága felől nyilatkozhatnánk, úgy véljük, magának Dunlopnak személyével, küldetésének mibenlétével szükséges közelebbről megismerkednünk, tisztázva egyidejűleg működésének hátterét, beilleszkedését az angol külpolitika általános osztrák-politikájának egészébe. Alexander Graham Dunlop szinte egyidejűleg került Bécsbe Lord Augustus Loftus angol követtel, mint az utóbbi személyi titkára 1858. április 20-tól, majd május 3-tól a bécsi angol követség ideiglenes követségi titkára 1860. november 22-ig. Ugyanezen idő alatt több, rendkívül felelős megbízatásban részesült. A brit érdekek képviseletében járt Corfu szigetén 1858 decemberében, foglalkozott az Adriaitenger és Trieszt kereskedelmi problémáival - sikerrel látva el megbízói igényeit.3 1860/61. évi küldetését megelőzően, már 1859 februárjában rövidebb időt töltött Magyarországon, így újabb megbízatása kezdeti tapasztalatainak és kapcsolatainak elismerését is jelentette.4

Ezen újabb magyarországi útja, mely 1860. november 28-án vette kezdetét, voltaképpen egybeesett a bécsi angol követ cseréjével. Miután Lord Loftus végképp búcsút vett hivatalától, helyébe Lord Bloomfield lépett, aki e tisztét tartósan betöltötte.5

Alig néhány nappal állomáshelyére történt megérkezése után Dunlop már is eltávozott Pestre, hogy jelentéseit immár a továbbiakban új főnökének küldje. A rendelkezésre álló bizalmas diplomáciai iratok semmiféle kétséget nem hagynak aziránt, hogy Dunlop útjlitika megfontolt lépéseibe. Miután 1859 nyarán Palmerston elfoglalta helyét az angol kormány élén, és a külügyi államtitkárságot Lord Russell vette kezébe, London különös hangsúllyal és nyomatékkal fordult az osztrák ügyek felé, semmiféle közömbösséget nem tanúsítva az egyre válságosabb állapotba jutó Ausztria iránt. A vesztett észak-olaszországi háborút követő kormányzati válság, a Bach-rendszer bukása, a társadalmi-politikai elégedetlenség feltörése az"osztrák birodalomban, joggal keltett érdeklődést és félelmet Londonban, választ keresve arra az alapvető kérdésre, hogy vajon miképpen lehetne a szétzilálódott, eladósodott, tekintélyét vesztett osztrák birodalom nemzetközi, hatalmi egyensúlyi helyzetét biztosítani, belső válságát feloldani, rendezni, a robbanásig feszülő belső elégedetlenséget leve: Parliamentary Debates. 3rd

Series. CLXIII. 1861. jún. 7. (London, 1861.). ' Vö. Foreign Office List 1870. January. London, 1870. 86-87. Dunlop Loftusnak, Vienna, 1859. febr. 23. (Public Record Office, London. Foreign Office. General Correspondence, Austria. F. O. 7. (Továbbiakban: PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7.). 566. ' Foreign Office List 1870. I. m. 41. és köv.; The diplomatic reminiscences of Lord Augustus Loftus 1837-1862. I—II. Leipzig, 1892. II. 128. és köv.