Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
18 GYÖRFFY GYÖRGY közlését, hogy Levedia Kazárországhoz közel lett volna, de ellentmond annak is, hogy egyazon folyó két nevéről lenne szó. Biztosan nem tudjuk rekonstruálni, hogy mit mondhatott a két folyóval kapcsolatban az eredeti informátor, aki még járt Levedi szállásán, az azonban biztosnak látszik, hogy az etelközi magyarokat ért utolsó besenyő támadás előtt, amikor még Levedi volt uralmon, a Bug folyó mellett tartotta szállását. De az is valószínű, hogy az első besenyő támadás előtt, amikor a magyarok lakterülete a Dunától a Donig terjedt, Levedi szállásai keletebbre feküdtek. Számos kutató kapcsolatba hozta Levedi nevét az orosz Lybedb és Lebed(in) helynevek egyikével-másikával (uo. 49—53). Nem lehetetlen, hogy az oroszok helynévben népetimológiával a lebedb (hattyú) szóval azonosítva őrizték meg a magyar fejedelem nevét, de éppen az a körülmény, hogy a Lebed(in) helynevek az orosz „hattyú" jelentésű szóból is levezethetők, teszik bizonytalanná Levedi nevének helynévben való keresését. A magyarok honfoglalás előtti hazájának, a szintén Konstantinos által feljegyzett Etelköz-nek a neve és helyének meghatározása más problémákat vet fel. A DAI. 38. fejezetében, ahol a császár Levedi „vajdá"-ról és egy régebbi besenyő támadásról ír, mely állítólag a magyarokat úgy szakította ketté, hogy egy részük Transzkaukáziába, más részük Etelközbe költözött, így ír: „.. .a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü (Άτελκούζου) nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik." (I. h. 172— 173). Ε szövegrész a 948-ban Bizáncban járt magyar követség közlésén alapul, melyeta bolgár-szláv tolmács fordított, mint a voevodos szó használatából kiderül. Nem ilyen egyértelmű az információ útja Konstantinos DAI. 40. fejezetében, ahol Etelköz neve torzult formában jelentkezik egy olyan mondatban, amelyet megelőzően a császár ismertette egy kabar beállítottságú informátor nyomán a kabarmagyar törzsek régi állapotát és a honfoglalást megelőző 894. évi magyar betörést az Al-Dunán át Bulgáriába, Árpád fia, Levente vezetésével, utána pedig görög földrajzi ismereteket sorolt fel az Al-Duna mellékéről: „.. .Azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban voltak, az ott keresztül folyó nevéről Ételnek és Küzünek nevezik (ΩΕτέλ και Κουζοΰ), s mostanában a besenyők lakják." (Uo. 176—177.) Ez az információ biztosan nem Bulcsú és Tormás közléséből ered, akik felsorolták Árpád fiait, de köztük Leventét nem említették, hanem a bizánci Gábriel diakónus követjelentéséből, aki Bölcs Leó alatt, 895 és 900 között az Al-Duna felől kereste a magyarokat, és rá akarta venni őket, hogy foglalják vissza a besenyőktől régi országukat. A magyar Etelküzü helynév kettébontása két folyónévre a többszörösen közvetett információ hibájából ered. A magyar nevet egy kabar (kazár, bolgár-török, alán vagy hvárezmi) informátor közvetítette egy görög papnak, akinek beszámolóját feljegyezték, és e feljegyzést használua forrásul a császár. Etelköz földrajzi meghatározása mindkét szövegben egyértelmű: azonos azzal a területtel, ahol 950 körül a besenyők éltek. Konstantinos a DAI. 37. fejezetében pontosan leírja Besenyőország területét, meghatározza nyolc törzsük szálláshelyét is: ez a Duna és a Don között terült el. Mint említettem, az Etelküzü-nek nevezett
