Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
230 HEISZLER VILMOS gyarázta a militarista szellem térnyerését - szerinte a szűkös keretekből kitörni kívánó, nagyhatalmi ambícióktól fűtött középállamok (Svédország, Oroszország, Poroszország) külpolitikai tettvágya teremtett kedvező körülményeket a militarista szellem kialakulása számára -,5 7 Engelberg a militarizmus gyökerei között a tisztikar kasztszerű elzárkózását, a hadsereg belső elnyomó funkciójának erősödését, a katonai alávetés egész társadalmat átható szellemét, a gazdaság hadiigények miatti torzulását s a háborús ideológiát jelöli meg.58 (Láthatjuk, hogy itt is felbukkan a külpolitika primátusának vitatott kérdése.) A modernebb nyugatnémet történetírás is kritikával illette Ritter külpolitikaközpontú ábrázolását, így Hans-Ulrich Wehler is arra hívta fel a figyelmet, hogy a militarista szellemet nemcsak és nem elsősorban a külpolitikai döntések befolyásolásánál érhetjük tetten, hanem az össztársadalom mértékadó intézményeinek és szervezeteinek saját szempontjai szerinti átformálásánál.59 Hadsereg és politika kapcsolatainak, viszonyának kérdése azonban szélesebb körű, mint a most vázlatosan bemutatott militarizmus problematikája (bár témánk szempontjából a militarizmus mint a katonai szempontok érvényesítésének a szűken vett katonai kérdéseken túlmutató igénye továbbra is elsőrendű marad.) Az semmiképpen sem véletlen, hogy főként közép-európai, s elsősorban német körből származnak a példák, problémák, s többnyire a szerzők is. A hadsereg itt vált és maradt a 19. századi fejlődés során mindvégig eldöntő és meghatározó erejű faktora a társadalmi mozgásoknak. A porosz állam és hadseregének kapcsolata a 18. század óta közhelyszerűen ismertté vált a Mirabeau-nak tulajdonított mondás után (Poroszország nem egy hadsereggel rendelkező állam, hanem egy állammal rendelkező hadsereg). Állam és hadsereg persze nemcsak Poroszországban volt szoros kapcsolatban egymással, hanem másutt is (gondoljunk csak a Wallenstein-problémára, vagy Cromwell Angliájára). A vizsgálódásunk szempontjából döntő kérdés az: melyik tényező rendeli alá magának a másikat? A 19. században új jelenség színezte állam és hadsereg, társadalom és fegyveres erő kapcsolatrendszerét: az általános hadkötelezettség intézménye. A francia forradalom e találmánya, párosulva Napóleon hadvezéri és államvezetési zsenialitásával, természetesen komoly érdeklődést váltott ki nagyhatalmi ellenfelei között, s előbb-utóbb európai intézménnyé vált. Míg Franciaországban a népszuverenitás eszméjével szerves kapcsolatban fogalmazódott meg és realizálódott az általános hadkötelezettség intézménye, addig Európa többi részén a vontatottan, sok belső ellentmondás között végbemenő, inkább felülről vezérelt átalakulási folyamat alkotórészeként terjedt el a század középső harmadában a mindenkire kiterjedő védkötelezettség. Gyakorta olyan társadalmakban is bevezették, melyek messze voltak még a nyugat-európai szervezettségtől, s így sok helyütt a hadsereg elsőrendű szocializációs szerepet kapott, az államhoz való kötődés kialakításának egyik fő színtere lett - a kikép-^ Ritter, G.: Das Problem des Mililarismus in Deutschland. Historische Zeitschrift 1956 : 21-48. Engelberg, Ε.: Über das Problem des deutschen Militarismus. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1956. 59 Wehler, H-U.: Das deutsche Kaiserreich. Göllingen 1973.
