Századok – 1990

Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183

AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 209 lásra hivatkozva" elutasítani a házassági ajánlatot, „sokan úgy vélik, hogy a császári udvar végúl is beadja a derekát az autokrata sürgető akaratának",.7

6 Az országgyűlésről adott összefoglaló jelentésében Sir Rober Gordon már nem adott ilyen fenntartásainak hangot. Kifejezve azt a „meggyőződését" - amelyet valószínűleg Metternich sugallott -, hogy „a diéta jelenlegi összetételében nem alkalmas bármiféle, az ország javát szolgáló intézkedés meghozatalára", a nagykövet rámutatott, hogy a konzervatív párt és a kormány újabb diéta összehívását tervezi „talán ... már a következő évben", mely „a küldöttek más osztályán" alapul majd, „hogy véget vessen a Magyarországon uralkodó anarchiának".7

7

A kéz, amely a jelentést papírra vetette, kétségtelenül Sir Robert keze volt, de a hang Metterniché. És valóban; az országgyűlés végére a kancellár úgy látta, hogy „Magyarország már a forradalom előtornácán áll",78

s még mielőtt az országgyűlés véget ért volna, királyi leirat ment a megyékhez, mely bevezette az ún. adminisztrátori rendszert. Ezt követően Apponyi György vette át a bécsi magyar kancellária irányítását. A liberális reform ügye gyakorlatilag 1848-ig halasztást szenvedett. A magyar Vormärznek ebben a szakaszában, 1846 februárjában történt, hogy az udvar utóiratot próbált szerkeszteni az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi törvényeihez. A bécsi magyar királyi kancelláriától a budai helytartótanácshoz 3962/182 iktatószám alatt március 25-én érkezett átirat szerint a király jóváhagyta a nem egyesült görögkeletiek kérését, miszerint az 1844-es 3. tc. minden rendelkezése, mely a katolikusoknak a protestáns hitre való áttérésétől szól (5-11. cikkely) vonatkozzék az ortodox hívőkre is. A február 21-i királyi rendelet kifejezte azt a reményét is - „mely egyben közlendő a karlócai érsekkel" -, hogy papsága tartózkodni fog a csábítás minden tiltott módjától, s figyelmeztette a kormányszerveket, hogy a legnagyobb figyelmet fordítsák erre az ügyre, és akadályozzák meg a túlkapásokat.80 Kissé kétértelmű kifejezések mögé bújva, a királyi rendelet megkerülte a vegyesházasságok kényes kérdését.8

1

De még így is az ellenkezőjére fordította az ud-76

F. O. 7/316. Gordon Aberdeennek, no. 20. 1844. március 15. PRO, London 77

F. O. 7/317. Gordon Aberdeennek, no. 75. 1844. nov. 19. PRO. London 78 Metternich: Mémoires. 7. köt. 52. old. „Aforisztikus megjegyzések a magyarországi helyzetről" 1844 vé|én. Aridics: Metternich ... 225. 80 MOL, Budapest, M. Kir, Kancellária, C 13, Benigna mandata, A királyi helytartótanácstól a megyékhez 1846. március 31. „helytartósági intézvény" no. 12.955 A Rajachich körlevelére és a királyi rendeletre vonatkozó korai averziókra ld. a nagyváradi unitus püspök, Erdélyi Balázs által 1846. május 3-án benyújtott latin nyelvű panaszt, melyhez csatolta Ábrahám Rezső plébános 1846. április 13-án kelt petícióját „az ortodoxok fenyegető magatartásáról" Bokszegen, Arad megye. ÖSTA, Kab. Arch. Konferenz Akten s, Karton 4, 1846:346s. Az unitus egyháznak az ortodox rovására történő hivatalos erősítését célzó intézkedésekre a katonailag fontos Délvidéken ld. uo. Karton 2, 1845: Conf. Z.17s, amely „csaknem egy egész falusi közösség" unitussá válásáról szól a havasalföldi-bánáti határvidéken 1845 januárjában. A Staatskonferenz részvevői, Metternich, Kolowrat és Lajos főherceg Hardegg Hofkriegsratspresident jóindulatú beavatkozása mellett foglaltak tfllást. 81 Ahogy az 1843/44-es országgyűlésen ismételten elhangzott, a görögkeleti dogma a protestánssal ellentétben ragaszkodott a házasság szentség voltához, tehát felbonthatatlanságához is, és ellenezte a vegyesházasságokat. Ebben a tekintetben álláspontja hasonlított a római katolikusokéra. Vallásilag kevert területeken azonban az ortodox egyháznak is el kellett fogadnia az adott helyzetet s ez egyet jelentett azzal,