Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
206 BÁRÁNY GYÖRGY végül 1847-ben aláírtak), s megpróbálja áthidalni a katolikus ellenvetéseket a nagyhercegnő házassága dolgában, lánya mégsem lett István főherceg felesége.67 A dokumentumok nem hagynak kétséget afelől, hogy az osztrák kancellárnak oroszlánrésze volt az események ilyetén alakulásában. A szentpétervári és római osztrák nagykövetnek adott utasításaiból, valamint a bécsi nunciussal, sőt a cár sógornőjével, Ilona nagyhercegnővel folytatott beszélgetéseiből is kitűnik, hogy taktikai okokból éles határvonalat húzott Miklós cárnak birodalma nem ortodox keresztény egyházaival szembeni illúzión alapuló autokrata kormányzati rendszere és lányának egy osztrák főherceggel kötendő házassága közé. Az előbbit a cár teljes tudatlanságának tulajdonította a katolicizmust illetően, de ennek ellenére történelmi realitásnak nevezte, amelyet a cárnak és a pápának egymással kell tisztáznia a megfelelő egyezség elérése céljából. Végül is nem lehet, úgymond, 7 millió katolikust sem elüldözni Oroszországból, sem megölni, sem áttéríteni az ortodox hitre. Olga nagyhercegnő tervezett házassága István főherceggel azonban az idill világába tartozott és illúzió volt, bár a cár - Metternich szerint - „politikailag célszerű kérdésként" (une question de convenance politique) fogta fel. De mivel Miklós mindenáron keresztül akarta vinni a dolgot, Metternich azt tanácsolta a nunciusnak, hogy használja ki az ügyet mint „kiválóan érvényes ösztönzést" arra, hogy engedményeket érjenek el a katolikus egyház számára. Azt is gyanította a kancellár, hogy a cár találkozásukkor kezet fog csókolni a pápának, mint Metternich maga ajánlotta követe útján, s ezért javasolta, hogy a Szentatya viszont keltsen a cárban jó benyomást barátságos fogadtatásával és ölelje meg mint uralkodótársát. Ezt a tanácsot híven követték egy hónappal később Rómában. 8 Ugyanakkor Metternich biztosította István főherceget, hogy tervezett házasságát támogatja, figyelmeztette azonban, hogy a császári család tagjai, ideértve a két császárnét és Zsófia főhercegnőt, ellenzik, s a magyarok nemkülönben. Széchenyi, aki minket erről tudósít, Melanie Metternichet is a házasságot ellenző birodalmi 67 Uo. 228-44.; Corti: Metternich und die Frauen. 2. köt. 419-20.; Winter: Russland und das Papsttum. 2. köt. 248-56. 68 SSE, 1814-1850, NV, Rubrica 247, Anni 1844-45, Busta 412. Viale-Prela Lambruschinihez, no. 103, 1845. nov. 11.: Süll' Imperatore de Russia" Csatolva Metternich nov. 2-i levelének két példánya Lützow grófhoz, valamint Ilona nagyhercegnövel folytatott beszélgetése. ASV. Vö. Grunwald: La Vie de Nicolas I, 237-38.; A jól értesült bécsi brit nagykövet, Sir Robert Gordon is jelentette a császári udvar ellenséges magatartását Miklós házassági ajánlatával kapcsolatban. Megjegyezte azonban, hogy Bécs végül is talán beadja a derekát az orosz nyomásnak. Public Office (a továbbiakban: PRO) London. Gordon Aberdeennek, no. 20. 1844. március 15. Austria, F. Ο. 7, vol. 316. A müncheni brit képviselő, Lord Milbanke szerint (1944. ápr. 4.) Miklósnak van egy „vad elképzelése" ezzel a házasággal, az ugyanis, hogy István főherceget Moldva, Havasalföld és Szerbia fejedelmévé teszi, hogy ellensúlyozza az angol és francia befolyást Görögországban, és hogy államot hozzon létre „Európa északi hatalmainak" fennhatósága alatt, amin elsősorban Ausztria és Oroszország értendő. Mindkét jelentést elküldték Lord Bloomfieldnek, a szentpétervári brit követnek (Aberdeen Bloomfieldnek, no. 21. 1844. ápr. 23. F. O. 65, Russia, vol. 297.). Bár az orosz külügyminiszter, Nesselrode ostobaságnak mondta (Quelle bêtise) a bajorországi jelentést, az Orlovmisszióhoz fűződő spekulációk utalnak annak jelentőségére. Bloomfield Aberdeennek, no. 35. 1844. május 11. Russia, F. Ο. 65. vol. 300. Vö. Lord Stuart de Rothesay Aberdeennek, no. 48. 1844. március 14. F. Ο. 65. Russia, vol. 298. Orlov gróf utazásának a legnagyobb titokként való kezeléséről.
