Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
204 BÁRÁNY GYÖRGY Gacsinában áldották meg az ortodox rítus szerint és csak azután Lembergben katolikus szertartás keretében.60 Ilyen előzmények után Miklós nem számított problémákra, és készpénznek vette azt az írásos megállapodást is, melyet I. Pál és I. Ferenc kötött a két uralkodóház tagjainak teljes hitbéli reciprocitásáról, azaz arról, hogy házasodhatnak egymás közt anélkül, hogy bármelyik félnek át kellene térnie a másik vallására.6 1 A cár azonban nem számolt Metternich befolyásával a dinasztia tagjaira és a kancellár ama elhatározásával, hogy megakadályozza a tervezett házasságot, melynek politikai kihatásai beláthatatlanok lettek volna. 1843 nyarán ugyanis István főherceg nemcsak apjának, Magyarország nádorának kijelölt utóda volt, hanem Csehország helytartója is. Az osztrák kancellár nem kívánta sem az általa gyűlölt nádor nimbuszát növelni, sem fiát segíteni abban, hogy megalapítsa a Habsburg-ház fiatalabb ágát akár Budán, akár Prágában, akár mindkét helyen leendő apósa, „minden oroszok cárja" révén. El akart ugyanakkor kerülni minden további összeütközést az oroszellenes magyarokkal is, akik egy orosz házasság esetén ellenezték volna, hogy István főherceg kövesse apját a nádori székben, bár neki magának sem tetszett egyértelműen ez az utódlás. Ebben a bonyolult helyzetben Metternich nem fogadta el Miklós cár meghívását egy varsói találkozóra 1843 szeptemberében azzal a kifogással, hogy a közeli Pozsonyban ülésező viharos magyar országgyűlés miatt jelenléte feltétlen szükséges Bécsben. Maga helyett az oroszországi osztrák nagykövetet, Ficquelmont grófot küldte, hogy találkozzék a cárral és figyelmeztesse, hogy a főherceggel kötendő házasságához Olga nagyhercegnőnek át kell térnie a római katolikus hitre.6 3 Szorosan együttműködve a bécsi pápai nunciussal, valamint a hithű katolikus anyacsászárné, továbbá Mária Anna uralkodó császárné és Zsófia főhercegnő segítségével Metternichnek sikerült a dinasztikus házasság ügyét az orosz ortodox egyház világi feje és a katolikus világ vallási vezetője közötti akaratösszecsapássá változtatnia. Ismeretes az a nézet, hogy mivel a papság teljesen Ausztria segítségére szorult a Vormärz idején, a cár házassági tervének meghiúsítása kizárólag Metternich műve 60 Horváth Mihály: Nádor-emlék. József nádor élete. Pest, 1865. 21-22. 61 SEE, 1814-1850. ANV, 280G, folio 39 (Altieri Lambruschinihez, no. 1884. 1844. febr. 23.: „Progetto de Matrimonio fra Arcida. Stefano, a la Granduchessa Olga", és uo. NV. Rubrica 16. fasc. 6. Anno 1846 (Altieri Lambruschinihez, no. 123, 1843. nov. 29.: „Statuto della famiglia imperiale d'Austria interno matrimonimisti") ASV; Az orosz-osztrák-pápai tárgyalásokra a tervezett házasságról ld. még az osztrák dokumentumokat, ÖSTA, Russland, III. Karton 129. Varia-Orloff (1944). Ez a terjedelmes dokumentáció a cár és Metternich levelein, valamint a szentpétervári és római osztrák követek utasításain és jelentésein kívül tartalmaz anyagokat Orlov grófnak, a cár bizalmasának titkos bécsi küldetéséről is 1844 elején, és tartalmazza az 1799. április 19-i szerződés szövegét, melyet József főherceg és Alexandra nagyhercegnő házassága alkalmából kötöttek. Ld. még Constantin de Grunwald: La vie de Nicholas Ier. Paris, 1946. 226-31. 62 Walter: Metternich und Gervay, 226-37. Usd újabban Gergely András, „István nádor és a magyarok", Jelenkor (1985), 1072-1086 old. és a szerző Áruló vagy áldozat című sajtó alatt lévő kötetéi. 6J SSE, 1814-1850. NV, Rubrica 247, Anni 1843-45, Busta 411. (Altieri Lambruschinihez, 1843. szept. 15.: „Invito fatto dall'Imp. di Russia al Principe di Metternich in Varsavia"); ASV; SSE, 1814-1850, ANV, 280.F. folio 164 (Altieri Lambruschinihez, uo. 1794. 1843. okt. 6.): „Matrimo della figlia dell' Imp.c di Russia, coll' Arcid." Stefano" ASV; Corti: Metternich und die Frauen. 2, köt. 415-16.
