Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 193 azt az országgyűlési viták mutatják, a magyar hazafiság önmagában felsőbbrendű kritériummá vált, s hozzá bizonyos erkölcsi érték kezdett tapadni. A pannonhalmi apátság levéltárában őriznek egy egyoldalas dokumentumot azok aláírásával, akik „a jó hazafit üdvözölni itt voltak August 13-án 1843". A címzett Rimely Mihály apát, aki maga is részt vett a felső tábla vitáiban, az aláírók pedig Széchenyi, Wenckheim Béla és Károlyi György grófok, az utóbbi felesége, Karolina és nővére, Antónia, Batthyány Lajos felesége - mind a liberalizmus harcosai. Egy hónappal később a konzervatív Majláth György országbíró és neje is elhelyezte aláírását a dokumentumon.24 A világi magyar nacionalizmus volt a hatóereje annak is, hogy a diéta újra fontolóra vette Magyarország negyedmillió zsidó lakosa polgárjogainak további kiterjesztését. A kiinduló pont az előző diéta által elfogadott törvény volt, a vita pedig a városi törvényjavaslat tárgyalása során bontakozott ki, mely a városlakó zsidók szavazati jogának elismerését ajánlotta. A vita messze túlment a vallás kérdésein és itt nem is elemezhető a maga teljességében. A küldöttek véleménye megoszlott. Néhányan még a korábbi engedményeket is vissza akarták vonni, míg mások javasolták, hogy a zsidók kapjanak egyenlő jogokat a nem nemes keresztényekkel. Többszöri üzenetváltás után a két tábla végül megegyezett egy olyan törvényjavaslatban, mely eltörölte a zsidók által fizetett különleges „türelmi adót", megengedte letelepedésüket korlátozás nélkül bárhol az ország területén, megnyitotta számukra a szabad pályákat, engedélyezte, hogy nemesi tulajdont béreljenek, és különféle ipari és kereskedelmi vállalkozásokba fogjanak. A törvényjavaslat, illetve pártolói nem rejtették véka alá azt a meggyőződésüket, hogy a zsidók asszimilálódása a magyar nemzet érdeke. Bár a javaslatból nem lett törvény, az a tény, hogy mindkét tábla elfogadta,újabb lépést jelentett a teljes emancipáció felé.2 5 A zsidóemancipáció vitája az országgyűlésen - a katolikus-protestáns viszony vallásügyi vitájához hasonlóan - ismét megerősítette, hogy a soknemzetiségű királyságban a vallás dolga elválaszthatatlan lett a nemzeti, illetve etnikai hovatartozás kérdésétől. Az emancipáció ellenzői gyakran azzal érveltek, hogy a zsidók - különösen a városokban - a német elemet erősítik, amit eltorzított német beszédük, a jiddis is mutat és hogy teljes emancipációjuk tömeges zsidó bevándorláshoz fog vezetni Lengyelországból és Oroszországból, ahol a zsidókat kegyetlenül üldözik. A következmény a magyar nemzetiség gyengülése lenne.2 6 Széchenyi lényegében hasonló állás-24 „A jó hazafit üdvözölni, itt voltak, August 13-án 1843" Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma 25 A zsidókérdés 1843/44-es parlamenti vitáiról, valamint a korabeli magyar és német sajtóvisszhangról ld. Cselei Imre: Adalékok a magyar zsidóság re form korszakbeli történetében. Klny. Magyar Zsidó Szemle (a továbbiakban MZsSz) 1928, 25-40. Ld. még ugyanő: A reformkor első felének konzervatív sajtója és a zsidókérdés. MZsSz, XLI1, 1925. 141-57. és A negyvenes évek liberális sajtója és a zsidókérdés, MZsSz, LUI, 1936. 172-85. Az első tábla vitáinak részleteiről ld. Kovács szerk.: Az 1843/44-ik évi... 4. köt. 184-209., 304-305., 594.; 6. köt. 6-23., 120-27., 196-99., 204-205., 214-17., 272-73., 326-31., 366-67., 376-77., 386-87., 396-401. A két tábla által elfogadott törvényjavaslatra ld. Vörös: A magyar reformellenzék harca, 905-906. 26 Felséges Első Ferdinánd Austriai császár, Magyar- és Csehország e' néven ötödik, koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésének Naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. 1-5 köt. Pest, 1844. 2. köt. 308-309. (Komárom megye követe, Pázmándy Dénes) (a továbbiakban Rendi Napló)
