Századok – 1990

Figyelő - Kosáry Domokos: Magyarország a 17–18. század fordulóján – a régi és új határán I/126

128 FIGYELŐ vák specialisták kutatásaira gondolunk, hanem például arra is, amit jugoszláv részről Dr. Olga Zirojevic a török közlekedési útvonalakról mondott itt el nekünk. De bőven van teendőnk, másrészt, a külső, nemzetközi viszonyokat illetően is. A magyar történetírás egyik hibája, korábban, éppen az volt, hogy figyelmét túlságosan a magyar politika és „Bécs", a Habsburg-hatalom dialógusára, vitáira korlátozta. Nem vette eléggé tekintetbe sem a Habsburg Monarchia komplex, bonyolult mechanizmusát, amelyben az egykorú Magyarországnak is meg kellett a helyét találnia, sem pedig az európai államrendszer működését, a nemzetközi politika ugyancsak igen bonyolult mechanizmusát, mintha Magyarország, a Monarchia egyik országaként, végső fokon nem annak egyik elemeként működött volna. Világosabban, pontosabban kell körvonalaznunk Magyarország helyét és funkcióját a Habsburg Monarchián belül és ezen át Európa rendszerében. Ehhez pedig különösen nagy szükségünk van a külföldi kutatások, munkák figyelembevételére, a hazai és más országbeli szakemberek közti véleménycserére, a kölcsönös tájékozódásra, az újabb eredmények bemutatására, együttes mérlegelésére, a további feladatok kijelölésére. Az ilyen nemzetközi konferenciák, a puszta megemlékezésen túlmenően, e szempontból különösen hasznosak. S ha a jelen találkozót is joggal tekinthetjük hasznosnak és eredményesnek, abban nem kis része volt külföldi vendégeinknek, akik főleg éppen a nemzetközi politika vonatkozásában számoltak be kutatási eredményeikről. Sok újat hallottunk a német-római birodalom, a Habsburg Monarchia, XIV. Lajos Franciaországa, vagy Lengyelország és Oroszország politikájáról, meg az egykorú magyarországi események külföldi visszhangjáról. A külföldi résztvevők közül itt említhetjük Jean Bérenger (Franciaország), Maria Helena Sanchez Ortega (Spanyolország), von Aretin (NSZK), Peter Broucek (Ausztria), Herbert Langer és Helmut Schnitter (NDK), Zygmunt Abrahamowicz és Mihal Klimecki (Lengyelország), Cvetana Pavlovska (Bulgária), Svetlana Oreshkova (SZU), Matti Lappalainen (Finnország) nevét. Sajnáljuk, hogy Romániát azúttal senki sem képviselte itt. Mindenki hozzájárulását köszönjük és reméljük, hogy ez a szakmai együttműködés a továbbiak során is folytatódni fog. Természetesen szó esett a tulajdonképpeni, központi témáról, Buda visszavételéről is. Erről Wellmann Imre beszélt, aki ötven évvel ezelőtt, 1936-ban dolgozta át Károlyi Árpádnak e tárgyról 1886-ban közzétett munkáját, és akit most is örömmel üdvözölhettünk az alkotó történészek között. Részvétele azt is jelezte, hogy a magyar történetírásnak, alapvető megújúlása közben, van egy egészséges folytonossága is. Ε budavári témához néhány, a hadjáratokkal és azokban a magyar katonák részvételével foglalkozó más előadás is kapcsolódott. A többi előadáshoz a fent említett, két nagyobb témakör egymásutánjában szeretnék néhány reflexiót fűzni. Tehát előbb a belső viszonyok, a népesség, a gazdasági-társadalmi struktúra, majd pedig a nemzetközi, politikai tendenciák problémáihoz. Megfigyelhettük, hogy e konferencián ez utóbbiakkal több, az előbbiekkel kevesebb előadás foglalkozott. Azt is megfigyelhettük továbbá, hogy mindkét nagyobb témakörben több volt a visszatekintés, nemegyszer egészen a 16. századig - ami persze szintén a mérleg elkészítéséhez tartozik - és kevesebb a tulajdonképpen itt tárgyalt időszak: a 17-18. század fordulója viszonyainak elemzése. Ε téren nyilvánvalóan még sok tennivalónk maradt.