Századok – 1990

Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109

124 BUZA JÁNOS—ALZBETA HOJ.O§OVÁ megértettük, tudnya illik, hogy mód nélkül való becsöletlen szókkal és szitkokkal illettük volna ótet, és sub custodia tartottuk volna in praejudicium et praerogativa nobilitaris jelentvén azt is, hogy néminemő obligatóriáját, melyet az pozsonyi tőzsérek adtak volna neki, elvettük volna. Annak felette vámot is vettünk volna rajta, és ennek utána is exigálni akarnánk in praejudicium privilegii liberae et regie civitatis, kívánván kegyelmetek mindezekrül informáltatni. Nyilván lehet kegyelmetek előtt, hogy eleitül fogvást, ob respectum promovendorum commodorum suae Maiestatis, az ő felsége szenei (Zempci) harmincadosa contrájával együtt nemes és nemtelen városi és falusi kereskedők és főkippen tőzsér urainak competens bírájok volt, és köztük való controversiájokat dirimalt és dirimalják usque ad praesens sine omni contradictione, amint száma nélkül történt, hogy kegyelmetek szomszéd atyafiai is pozsonyiak és mások ellen előttünk panaszt tévén, igazság szolgáltatott itt nekiek. Történt, hogy Latos István ez elmúlt pünkösdi galgóci sokadalomkor bizonyos számú barmot hódultságbeli körösi (küressj) és lévai szegény emberektül vivén, assecuralván őket, hogy mindjárt következendő hétfőn Nagyszombatban az árárül contentalni fogja őket, az kiben semmi sem kelt (küt), az szegény emberek megúnván fáradságokat s kültségeket, folyamodtak hozzánk, szolgáltatnánk igazságot nekiek, citaltatván azért Latos Istvánt, comparealt, és nem tudván egyebet felelni, hanem hogy az őtelek vett barmot hitelbe adta legyen pozsonyiaknak, kit az adóslevéllel bizonyította, mihez képest, hogy az szegény emberek marhájoknak az árát Latos István tovább ne harcoljon és szegényeket mód nélkül ne fárasztassa, az adóslevelet ad séquestres manus kezünkez vettük, hogy az pénz itt letétessék pro creditorem contentatione, és levél elvételének az oka nem egyéb. Az szegény emberek marhájok eladásakor fölvévén Latos István(tól) száz tallért, itt Szencen Szabó János nevő ember házánál maga gazda ládájában letivén pro majori creditonem assecuratione monda szegény emberekhez, ez a ti pénzetek. Másfeli, gazda otthon nem litében, lakatossal az ládát fölnyittatván, azon száz tallért fölvette, eszekbe vivén az szegény creditorok hozzánk folyamodtak, ne hagynánk az ő sajátjokat elvinni, újonnan előszólítván esküdt mint az pogány lölkire s testire nagy tökéletlenül, hogy az pénz nem volna nála, az mely hamis, hiábavaló eskövisiért igazán megdorgáltuk és az ő tekéletlenségit és hamisságát exprobaltuk, melyet ő szidalmazás gyanánt vette, de meg is érdemiette, mert az sok eskövés után az száz tallért in specie megadta szegényeknek. Ex praemissis kegyelmetek maga is megítélheti, mely igazán informálta legyen kegyelmeteket arul is, hogy mi az vámot megvettük rajta és jövendőben is meg akarjuk venni, holott minekünk harmincados(nak) és contranak semmi közünk az vámhoz, csak eszünkben sem volt az vám. Marad még egynéhány tallérral adós Latos István creditorinak az barmok árában, kegyelmeteket mint jóakaró urainkot kérjük, minthogy az adósleveleinek continentiaja szerént innét nem contentaltathatnak, az szegényekhez legyen kegyelmetek minden jó akarattal és segétséggel. De cetero Generosis Dominos vestras domini felicissime valete cupimus. Zempczy die 8 Junii 1646. Generosis prudentibus ac circumspectis dominibus vestris. Ad serviendum paratissimis.