Századok – 1990
Közlemények - Bertényi Iván: István király alakja a heraldikában I/94
108 BF.RTÉNYI IVÁN környezetben szereplő királyalak: végső soron a templomok királyszobrait, falfreskóit, a felségi pecsétek uralkodói jelvényekkel megjelenített királyábrázolásainak a mellképeit mintázza, ill. - többszereplős jelenetként - Magyarország Szűz Máriának való felajánlását mutatja be. A szentet a fej körüli nimbusz, a királyi méltóságot pJUalában a korona, a jogar és az országalma fejezi ki, azaz olyan uralkodói jelvényekkel jelenítik meg a királyt, amilyeneket a középkori, a kora újkori művészek elképzeltek. Ugyanakkor a királylándzsa, amelyről pedig tudjuk, hogy Szent István jelvénye volt, nem szerepel a heraldikus Szent István-képek, pecsétek insigniológiájában. A címeres ábrázolásokon is - mint általában - a komolyság, az öreges arc, 38 a hosszú haj és szakáll jellemzik államalapító uralkodónkat. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen a magyar címerfejlődésre általában jellemző természetes ábrázolásmódra törekvés magától értetődően közel hozta egymáshoz a heraldikában és az azon kívül szereplő Szent István alakját. A címerek, egyes későbbi korból származó koronázási jelvények anakronisztikus visszavetítését a 11. századra jórészt menti a már korán kialakuló hagyomány, s az István személye iránt folyamatosan megmutatkozó tisztelet: címeres, jogaros, országalmás királyábrázolási mód már a középkorban kialakult, a középkori István-ábrázolásokon szereplő abroncskoronát pedig méltán helyettesíthette a későbbi művészet (az általa elképzelt) Szentkoronával, hiszen a legújabb korig az volt az egyértelmű vélemény, hogy a Szentkorona azonos azzal, amellyel államalapító királyunkat megkoronázták.39 Végső konklúzióként megállapíthatjuk tehát, hogy Szent István alakja a magyar heraldikában annak az immár évezredes, folyamatos tiszteletnek megfelelően formálódott, amely személyét - a kereszténység elterjedését követően - történelmünk folyamán mindvégig övezte. 8 LepolJ Antal: i. m. 121. 39 Λ Bertényi Iván: A magyar korona története. Budapest, 1986 18.
